... egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd... "

A fájdalom egyszerű mély sebet ejtő szó.
Fáj ha nem vagy itt , de akkor is fáj ha itt vagy mert tudom elmész....
Fáj ha hiányzol fáj ha nem csókolsz ha nem szorítod a kezem ha nem nézel a szemembe.
Utánad akarok menni veled lenni egy hazug világot feledni. 

Mindent feladni.
Veled élni.
Kezedet fogni. 

Arcodat csókolni.
Szemedbe nézni.
Mások irigykedésein csak nevetni .
Örökké együtt létezni.

írta : Rebi (L) :'(

...most élsz most örülj hogy szép a nyár.

mama..:'(

- elengedés -

Ma meghoztam egy olyan döntést amire eddig senki más nem tudott rávenni, ezt pedig egy nagyon fontos személynek köszönhetem, mégpedig Hoffmann Milánnak. Mondhat akárki akármit, nekem akkoris az egyik legfontosabb ember az életemben. Lehet, hogy mostanában összeveszünk naponta, de egy év barátságot semmi se ronthatja el. Jövőhéten egyik nap összehozzuk azt a  bizonyos talit, és azt már most tudom, hogy azt a napot sose fogom elfelejteni. Hihetetlen egy ember ám, kiáll mellettem akkoris amikor telljesen szét vagyok csúszva, én meg csak eltaszítom magamtól. A mai vitának jó vége lett, sőt megköszönöm neki, hogy ennyit makacskodott, dee aztis mondtam, hogy mindennél jobban utálom, ha valaki bele akar avatkozni a dolgaimba úgy, hogy nem kértem rá, mert azzal nem segít, csak rohadt ideges leszek..: / De komolyan ma nagyon elgondolkoztatott. :| Kitört belőlem minden ma amit csak magamba folytottam... és kb. összevesztem mindenkivel akivel csak beszéltem. Na mindegy ez az este kicsit szarul sikeredett, de már lenyugodtam.. 

Köszönöm ezeket a sorokat, szeretlek. :

- és mi lenne, ha megfognád a régi #-t, beletennéd egy koporsóba, és beledobnád a Dunába? Lelakatolnád, és beledobnád a legmélyébe, és végignéznéd, ahogy elúszik.

- jolvan, hát megpróbálom, de ez eddig nem sikerült.

- kiállsz a partra, belenézel a tükrébe, belegondolsz, hogy mit adott neked, és, hogy a szörnyűségek, amiket okozott, mit hagytak meg a szép dolgokból. Aztán az összes rossz dolgot eldobod magadtól, a jót is, mindent, és # megszűnik a lelkedben.

Kicsöppen a földre pár könnyed, de a könnyek csak üres érzelmek.
Lenézel a porba, ahol a könnyeid ottmaradtak, aztán mosolyogsz egyet, és eldobsz mindent, könnyes szemmel, mégis mosolyogva.

Aztán elindulsz hazafelé, és végig csak gondolkodsz, lehet, hogy fáj, de a Duna folyása nem állhat meg, és már vissza sem hozhat semmilyen emléket. Az összes dolog, ami szép volt, már csak egy úszó valami, ami pár óra alatt országokkal arrébb van.

A szíved mélyén fáj, hogy eldobtad, de megtetted, és már nem jöhet vissza.

 májló sorai ~

 "az marad meg ami szép volt, örök emlékek."

őszintén.. - hosszú idő után új post.

Hát ez már megint félbehagyva,

Magányos sorok ülnek a lapon, mind áthúzva.
Inkább eldobom a tollam, úgysem találom a szavakat,
Ha te belém látnál, látnád azokat a nagy falakat...
Ez nem egy dalszöveg, sem szókimondó rap sorok,
Holt csendben születő mély gondolatok.

Hiába a szerelmes szó, ha azt hiszed itt minden maradandó,
Harc az élet, küzdés és elmúlás,
Végetérő szerelem, fájdalmas lemondás.
Nem olyan könnyű lemondani.
Elengedni, hagyni a másikat szabadon szállni.

Én nem vagyok az az erős fajta,
És belátom, most én vagyok a múlt rabja,
Itt van velem minden pillanatban, és a kezemet fogja, visszaránt a múltba.
Jobb ha már nem is kezdek kapálózni,
Ezek olyan emlékek, amik még ma is képesek ugyanolyan bánatot okozni.

Amíg hullanak a könnyek, addig nem érezted a fájdalom tetőpontját,
Akkor van az, hogy nem számolod már tovább se a napot, se az órát.
Egy pillanat alatt valami olyan üt a szívedbe,
Hogy azt már nem lehet fojtani tömérdeknyi könnyekbe,
Nem lehet ép ésszel felfogni,
Elnémulsz, hallgatod a csendet, nekiállsz a semmit merengni....

##

Talán ebben a világban kudarcra van ítélve minden döntésünk? Akárhogy is döntesz, a jövő talán elveszi mindazt tőled. Megtanulsz szeretni, önzetlennek lenni, és sok sok tapasztalatot gyűjtesz az életben, aztán a jövőben talán egy perc alatt feledésre kényszerít az élet. Jársz a pokolban, és érzed magad a mennyben, akár élhetsz egy álomban, ahol az álmaid a mind valóság, és nem is kívánhatnál szebb életet. Mindenkinek más az élete, de mindannyian éreztük már, sokszor mekkora kudarc az élet, és nehéz meglátni a jót. Ez a gondolatsor onnan eredt, hogy Ilonával 40 percig telefonáltam, és olyan dolgokat mondtunk el egymásnak, amiről jó ha 2 ember tud. Mert megbízunk egymásban, és jó ha van kiben megbízni, és érzed, hogy akármikor lehet számítani a másikra. Egyébként év vége óta nem beszéltünk, nem is tudom miért, de most ez nagyon jólesett. Az az igazság, hogy most egyikőnk élete se túl egyszerű, csak próbálunk felejteni, vagy esetleg megemészteni még ezt-azt, küzdünk, de mégis mosolygunk. És amikor már nem bírjuk, akkor se adjuk fel.
Mostanában pörögnek az események, és egyre nehezebb akadályok gördülnek elém, de már fogalmam sincs, hogy kikerüljem őket, átugorjam, ne is vegyem észre, vagy egyenesen menjek szembe velük. És hol a megoldás kulcsa? Azt látom, hogy 18 évesen elhúzok innen, és talán megszakad a kapcsolatom a családommal. Valószínű, hogy a probléma továbbá is megmarad, mert ahányszor futunk neki, a végén ugyanott kötünk ki, és vitázunk, de nem tudjuk megoldani. Nem tudom mi lesz, de bízok benne, hogy végre már minden egyenesbe jön, és nem kell mindennap görcsölni valami miatt. Ha nem a család akkor ezernyi más oka van, hogy nyugtalan vagyok, és nem érzem magam boldognak.

Egyedül érzem magam, mármint, barátok vannak, nemcsak barátok, hanem lelki társak is egyben, ha kell akármikor segítenek. Viszont már nem is tudom mióta nem mondhattam valakinek szerelemből, hogy szeretlek. Ebben a dologban még mindig ugyanott tartok ahol eddig is. Lehet az én hibám, hogy várok arra, hogy a tökéletes jöjjön, de sokan megmondták már, hogy erre nincs sok esély. Mégis látom, hogy van akinek megközelítőleg minden tökéletes, jó, lehet akad egy-két probléma, mégis leírhatatlan boldognak érzik magukat együtt. Együtt mindenben, akármikor számíthatnak egymásra, de másokon kívül a szeretteiket, és a barátokat se hanyagolják el, és már véglegesnek is tűnik minden. Tulajdonképpen 2 emberről beszélek most, akiket nagyon irigyelek, de nagyon boldog is vagyok, hogy nekik ez így sikerült, mert igen, ez létezik...

Másik probléma, hogy nehezen felejtek, nehezen leszek szerelmes, de ha igen, az elég végzetes számomra. Vagy hiába szeretek valakit ha az nem viszonozza, de irányítani, meg ki tudja? A lényeg, hogy én általában őszintén el szoktam mondani mindent, lesz ami lesz, és nem feltétlenül foglalkozok a következményekkel. Másik meg az, hogy más véleménye nem érdekel, és utálom, ha beleugatnak a dolgaimba, ha én döntök valaki mellett, és úgy érzem, hogy boldog is vagyok vele, akkor ne szidja senki se a döntésem, ezt gyűlölöm.

na ennyit a komolyabb dolgoktól.

Viszont azért sok jó is történik mostanában,  részletezve:
megismertem 2 embert  ( L )
Csigát és bαяbιι- t <3
Csiga msnre vett fel, és már most imádom ;$*-*
bαяbιιt meg vicces volt ahogy megismertem ugyanis, épp oltani jött a fejünket egy közösben, aztán kiderült, hogy mekkora arc (Y):D (L)
Vasárnap meg voltunk Olcsyval a Shrekken westbe*-* (kóólaa;$ meg bömbööllj!! xdxd) kúúrvajónapvolt (L)(L)
Hétfőn meg Kikivel sétálgattam 17be, meg fetrengtünk a susnyásban:D:D meg kell ismételnii :333<3

Különbem Pénteken úgy néz ki cooperation IV. re megyek Dieselbe Bernivel meghát aki még jön :"dd dáárézunk egy nagyot:D:D *-*
Aztán amit kb. legjobban várok az Augusztus 1. amikor megyünk Balatonfürerdre 10 napra csomóan:D:D ahww, remélem h semmi nem jön közbe.

K a t t a h w w & W é é & G e r i i <3

# másvilágok #

A másvilágok kapuját megtaláltam, ez lett az adu ászom,
Ez minden titoknak nyitja, melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén,
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén.
Hol szomorú az ébredés, minden döntésed tévedés,
Itt kudarcra van ítélve minden új megmérettetés,
Bár adnál, de véred kevés, csak gyötrelem, kínszenvedés,
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés.
Mint káoszban a szervezés, vagy a vesztesnek érem,
Tudtam eljön az idő, mikor számít majd véleményem.
Sokan feladták, lemorzsolódtak, gyengébbek nálam.
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam.
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam.
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam.
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben,
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben.

Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Támadtam eleget, de kergettek is.
Voltam csapatban, de egyedül szerettem,
Hogy senki ne dönthessen helyettem.
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is.
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem,
Így senki nem ítélkezhet felettem. 

Megfáradva sebekkel tele értem haza, Fejemben hetekig zsongott az utam zaja.
Bántam, hogy elmentem, bántam, hogy elvágytam,
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam.
Az idő kente el lassan a hegeket,
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket, helyeket.
Találtam végül összefüggéseket, okokat,
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat.
Az itt eltöltött pillanatok kamatoztak tudásként,
Nem veheti el senki, használom előrejutásként.
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat,
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat.
Múltamból tanulok, a jövőmért változok.
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok.
Értem az imákat, meglátom a hibákat,
Szívemből csinálom, így élem a világom.

## bye.

Szünet._Szerkesztés alatt.

Bocsánat, hogy rég írtam, ha mondjuk esetleg_valakit érdekelt volna, hogy mi történik velem...

Nemsokára írok pár postot, de most még szerkesztgetem a témákat, egyebeket.

Majd jelentkezek. legyetekjók ^^.

7vége.

...az meg az én bajom, ha mesében élek és lepkéket kergetek...

###

Igen. Ottvoltam Noise Night Life-on, és életem legszarabb bulija volt. Alapból nem akartam menni, aznap életkedvem nemvolt, inkább csak otthon ültem volna és zenét hallgattam volna, de Gica szerint ilyenkor kell bulizni...Tehát rábeszélt, és minden jó volt addig, amíg nem ütöttem ki magam, a gond nem is azzal volt hogy túl sokat ittam volna, hanem, h egész nap nem ettem, és így elég rossz hatással volt rám a citromos gösser bacardi apple-vel.... és olyan rosszul lettem már buli elején, hogy sajnos Gicáékkal hazamentünk pedig ott már nagyon jól érzetem magam, találkoztunk csomó emberrel is, dehát erről inkább ennyit.  
Persze a hétvégém másról is szólt, de erről nem írok. Szarul voltam, de már jobban vagyok.
Elég annyi, hogy kifejehetetlenüljóvolt.volt.emlékmarad.  ...♥...

Szerdán viszont voltam Livivel fényképezgetni, rengeteget dolgoztunk a helyszínen, és a képek is rohadt jól lettek szerintem, kivéve a fejemet rajtuk^^  Köszi a meghívást, ismét:)

picture post.

Úgy néz ki egyre többen mondják, hogy így jobb :D
Katt rá, hogy nagyban mutassa, mert így elnyújtja -.-

ami csütörtök óta történt.:

Rég írtam már, ez köszönhető annak, hogy 5 napig nem volt netem sajnos, mondjuk szinte itthon se voltam csütörtök óta :"D Szóval egy kis élménybeszámoló a sok unalmas bejegyzés között:

Csütörtökön volt az utolsó tanítási nap, legalábbis amíg tartanak az érettségi vizsgák, azaz csütörtökig-

Délután kimentünk feneketlen tóhoz pipázni -Reni+Béci Adri, Niki Gica+Tomi, egész nap szakadtunk, "néé ott a csöcsös kukás xd :$$" "szia te a barátokköztből vagy a Peti? -jap - oké, csak ennyit akartam, szia xdxdxd"

aztán este Gicánál aludtam és hajnali 1 ig hajat festettünk - szőke lettem elől a rózsaszín helyére, de a többség szerint jobb is ez így. :3 egyelőre ígymarad. Képek még nem igazán vannak. Gica meg narancssárga lett.

Pénteken elvileg kellett volna virágot vinni, vittem egy pitypangot keményen, aztán a bejáratot feldíszítettük, és 12kor leléptem Lurdyba pár emberkével aztáán, felhívott Tovi, hogy fél3kor találkozunk VH nál Petivel, Erikkel, és Zolival,  lementünk dumapartra a szokásos helyre pipázni*.*... asdsasad ... Ottis meghaltam majdnem a röhögéstől...."csiripelő mókusok, Zoli betámadta a hajót, -Mit hoztál? HAJÓT!!44, basshh...." Aztán este 10re haza is értem.

Szombaton megint Toviékkal, csak most Marci is kijött, és feneketlen tónál voltunk úgy 6-ig, aztán ellátogattunk a fergetegesfelejthetetlen Campi előtti majálisra, ahol dagadt ribkók rázták egy szál fürdőruhában, (Y) és összetalálkoztunk egész 22kerrel. Majd 8kor Peti kikísért Móriczra, és a napnak ott kb. vége is lett. De kibaszottjó nap volt *.*
Készültek képek is, de nemtom kinek milyen feje lett, úgyhogy inkább nem teszem ki: D

Holnap viszont be kell mennem gyakorlatra, 4 órára, úgyhogy utána estig megint pesten leszek valahol.:D

na mára ennyi. csókacsaládnak'

Tataláltam képeket :D

naaa találtam képeket :""d egyedüli kép amibe belelógok.. komolyan mondom, nem tudom mikor fotózhattak, mert csomó kép volt, amibe talán még a fényképezőbe is belenéztem.. még sincs sehol:@ 

De azért Istit,Nándit, meg Noncsit megtaláltam sőőt Gica haja is belelóg...  (piros firkásxd) xd

 ottvagyok hátul--> (rózsaszín, bal oszloptól nem messze) xdd

hát kb ennyi.x"d

by. niia

Minden megváltozik...

Megint csak sírok ha csak rágondolok.... Tegnap bejelentette anya, hogy meghirdetjük a házat. Több oka van ennek. Kölcsönök, stb... Ők úgy néz ki elköltöznek jójó messzire tőlem. -más országba... nekik ott jobb lesz, ez persze eddig is megvolt beszélve, tudtam, hogy 18-19 éves koromban ők elmennek, én pedig valószínűleg albiba maradok. De az még 1-2 évet váratott volna magára. Most pedig minden elkezdődött... korábban mint ahogy fel tudtam volna fogni. Én semmi pénzért nem hagynám el ezt az országot. 

igen bizony. 

Egyedül maradok. Koleszbe. Mindeddig vágytam az önállóságra, mert tudom, hogy egyedül is meg tudnék állni a lábamon, de így, ilyen gyorsan? máris? :|   Még minden homályos, és semmi konkrétat nem tudok, de ha belegondolok, hogy mi lesz itt velem egyedül, síróngörcs fog el. Maradnak a rokonok, barátok. Tudom, hogy ők segíteni fognak. Más senki... Mert ugye egy társ az nincs mellettem... Köszönöm a kitartásotok. (L)

ennyi. <pápá>   
by. niia

Tovii küldött 2 számot este amik egy ideig biztosan; a kedvenceim maradnak*.*

Ady Endre: Sorsunk

 Még múlthéten volt versmondó verseny, jelentkeztem rá, és ezt a verset választottam. Nagyon megfogott, nagyon tetszik. Igaz amikor kiálltam mindenki elé, nekem végem volt, és elég katasztrofálisan sikeredett felmondani.... de azért a versért megérte.

Sorsunk 

Van az életben egy-egy pillanat,
Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
Lelkünk repül, száll, magával ragad,
Bús aggodalmak mindhiába húznak.
Csalóka álmok léghajóján
A vihar szépen fellegekbe tüntet,
Míg lenn a földön kárörvendő,
Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,
Hogy nem várunk már semmit a világtól,
Leroskadunk bánat terhe alatt,
Szívünk mindenkit megátkozva vádol.
Míg porba hullva megsiratjuk,
Mi porba döntött - sok keserü álmunk,
Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szivünk a vágyak tengerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka. 

RobotRock - Noise Night Life vol. 8 *-* élménybeszámoló

Életem legjobb bulija volt, azt hiszem még a K2-s 03.27.-i  dáré partyról se írtam, pedig az is eszméletlen ütős volt, de ez mindent vitt : d  Sőt az is kimaradt az élmény beszámolók közül, amikor Isti bemutatott Gicával rengeteg embernek Margiton egyik nap, ittunk pipáztunk,  este 8ig kint maradtunk szigeten, sőt még meg is tangázott Nikola meg Isti ._.  az is rohadt jó nap volt :D

Az este valahol ott kezdődött, hogy megbeszéltük Bernivel meg Noémival, hogy Móriczon találkozunk meki előtt, ott sikeresen beégtem amikor a túloldalról Gicával integettem vmi. 3 vadidegen csajnak akikre azthittem Berniék.. xd De aztán azonnal odaértek ők is. Utána elmentünk Deákra, ahol rengetegen voltak már, és kb. mindenki vagy K2-be vagy Dűrerbe ment. Ott találkoztunk Metával meg Istivel, akik mondták, hogy nem fognak tudni jönni Dűrerbe, mert nincs náluk 1000 ft belépőre... ömmm a pénz az meglett végül, hála Berninek főként... :d Deákon ismerkedtünk, köszöngettünk, rengeteg jó arc volt ott. (: Utána hogy szomjasak se maradjunk, vettünk vodkát, összeöntöttük narancslével, aminek az lett az eredménye, hogy a Dűrerig vezető útra kb. nem emlékszek. xd

Rémlik a fűszagú 1es(?) villamos, csubakka.. Müpa, vizeléési ingerxd borároson a földön,  ó elégis lesz :d

Aztán végül betaláltunk Dűrerbe is, ahol rengetegen álltak sorba, de végül is mi még aránylag hamar bejutottunk, benn végig álltunk még egy sort a ruhatárig, utána gooparty*-*: d Rengetegen voltak, rengeteg ismerős arc, el se lehetett férni szinte.... De a hangulat valami eszméletlen volt, az időnk legnagyobb részét robotrockon töltöttük, az elsősorban de voltunk dnb részen is... A zene leírhatatlan jó volt, huu....

Aztán sajnos 1körül leléptünk, pont amikor a legjobb volt a hangulat, mert Berninek haza kellett érnie.  Gicáékhoz Hazafele majdnem elájultam olyan szomjas voltam...

"Aranka szeretlek Csengő Zolival megcsaltáálll' " bazdmeg Isti xdxdxd LL.

(Gica nyertéél tee, de én 2. lettem :P : d ) 

Tessék a Noise Night Life Vol. 6.- os videó, ennél jobban nem lehet leírni a hangulatot. :D

ennyi.    

by. niia

azénegyetlenemmel^^

nem sok látszik. segáz LL*.*

Kimondom.

Ígérem.....Neked sose fogok szándékos csalódást okozni. - szeretlekörökké. Dyna.( L )

És köszönöm, hogy vagytok nekem Reni és Nikcsi. < 3

Nem megy hogy írjak.. 

nem is azért mert nem lenne mit írni, hanem csak érzem, hogy az amit ide kívánnék leírni, azt nem oszthatom meg mindenkivel, az nem ide való... és talán senkit sem foglalkoztatna. Vannak emberek akikkel valahogy megszakadt a kapcsolat... persze nem ok nélkül. de már azt se érzem szükségesnek, hogy további kapcsolatot keressek velük - vele. Elmúlt.

Miután elhatároztam, hogy bizonyos dolgok végére pontot teszek, hajt a vágy, hogy... egyetlen egy szó... amivel újra hozzá szólhassak, talán csak hogy egy pillanatra ugyanazt érezhessem amit akkor, és vége legyen, így vagy úgy. De amikor a valóságban találom magam, már egyáltalán nem érzem szükségesnek az előbb említetteket. 

Gondolatok össze - vissza, és teljesen összezavarodok. Másnak könnyen megy, hogy leírja ha egy társra van szüksége. Nekem nem.  Nem tudom ki lehet az... Lehet még nem is ismerem.. de valahol már ottvan. Ott van Ő aki más lesz mint mások, akiért az életemet is adnám, hogy kimondja szeretlek. Akivel a legapróbb pillanatok is csodálatosak, amit együtt töltötök el, amikor megszűnnek egymás előtt a gátlások, és teljesen a részedként tekintesz rá, aki nélkül élni nem tudnál, aki kiegészít, veled van amikor csak szükséged van rá, aki tudhatja úgy szint rólam is azt, hogy énis mindig mellette leszek, ha baj van, ha nincs. 

Mesemesemesemese.-died tunes.-

minden bizonnyal ilyen nem létezik, ebben az életben, - vagy csak nekem nem jútott MÉG vagy talán sose ebből.

Senki se vágja azt a szemembe, hogy én ki merem mondani az érzéseimet, akár a magam módján is, én blogom.. azthiszem.

Nem hiszek már a mesékben, gyerekeknek való, hogy elmerülhessenek ártatlan álomvilágukban a meleg takaró alatt.... Csakhogy eljön a reggel, az álmok szétfoszlanak, a valóság beférkőzik a szemünk elé. Meg kell tanulni látni a valóságot, és akárhogy is akarjuk, nem élhetünk álomvilágban, amíg nem tanuljuk meg irányítani a sorsunkat. Tapasztalatokból lesznek később a helyes döntések, talán így tudunk majd a helyes útra lépni, amikor meglesz minden, a barátok, szerelem, a ház, a gyerekek, karrier, pénz....és a boldogság. 

Azt kívánd másnak, amit magadnak is kívánnál... hátpersze: / csakhogy nem olyan könnyű a legellenszenvesebb emberrel is "emberien" bánni. És hiába valónak is látom, mert akárhogy is állok a dolgokhoz, az ő nézőpontjuk akkoris ugyanaz marad, és utálni fog, okkal, vagy ok nélkül, (...) és sose tudnánk egy átlag, egyszerű emberként tekinteni egymásra... Volt okom erről írni. Mit is tehetnék, nem foglalkoztat a téma, csak érthetetlen számomra, hogy ilyen szintű utálattal legyen két- vagy több ember egymással szemben egymás legalapvetőbb ismeretei nélkül...

Elveszteni (?) valakit aki a hétköznapjaid része volt... Aki előtt minden pillanatban magadat tudtad adni... akivel minden átbeszélgetett este különlegessé vált, kiönteni a szívedet, rengeteget együtt nevetni, ígéreteket tenni, őszintének lenni, és érezni a feltétel nélküli szeretet. Meleg érzés a szívedben ha csak rá gondolsz, és sose támadt volna negatív gondolatod ellene. Várni, hogy ismét el mondhasd neki, hogy szeretlek, és elmesélni neki, hogy hogy telt a napod... ó mennyit lehetne erről még írni, - hiszen mindenki tudja milyen egy IGAZ BARÁT. És mekkora fájdalom ha tudod, már semmi se a régi, és kétségbeesetten azt látni, hogy a megoldások sehol sincsenek már, hogy helyre tegyétek a dolgokat. A homályban tapogatózni, azon gondolkozni, hogy legyen-e folytatás, akarod-e vagy sem, megéri-e vagy sem... Hány próbát érne még meg... ha úgy tűnik mindig ugyan az lesz a vége. kár. nagyon nagy kár. veszteség... egy  hiányosság a lelkemből, lelki társamnak éreztelek... te is tudod.

Úgynézki, mégis tudtam írni.... és jólesett leírni.

vágyom úgy vágyom...két karodban hamvadni el.. nélküled többé már soha nem ébredni fel...

 .

Dim Lights and smoke in Kosztolányi. :3

A tegnapi napról érdemes egy postot írnom. Ha nem adnék rá 10* -est akkor egy pontot se. ebben a hónapban egy nap volt még ehhez hasonlóan tökéletes, de ez talán még azt a napot is ütötte. .....

Suliban semmi extra, azon kívül, hogy Egrafon nem sokat dolgoztunk, mert szóba jött egy film, amiről elég hosszan elkezdtünk beszélgetni, a címe Paranormal Activity. Ez egy nagyon durva horrorfilm, ami -elvileg- igaz történeten alapul, ugyanis, egy eredeti kamera felvétel alapján csináltak belőle filmet, de végül a film be lett tiltva.

és lehet, hogy már hallott róla valaki, De egy nőről, meg egy férfiről szól, akik a hálószobájukba tesznek egy kamerát, -persze nem mindig ottvan- és elkezdenek nagyon különleges dolgok történni, mint kiderül, egy démon van a házban, a nő megbolondul, és pl. 4órát áll éjszaka a ágy melett, aztán visszalszik aludni...kiderül. a démon nem a házban van, hanem a nőben. 
Na erről ennyit. Azt hiszem egyik olyan film,a mit inkább nem néznék meg....

Trailerje (mert túl nagy méretű videót tett volna ide be)
http://www.youtube.com/watch?v=H5FRzQkx9kg

___________________________________________________

Szóval....
És akkor most beszélek valami jobbról. Fél2kor elkéredzkedtünk, mert du.-ra vizipipázást terveztünk. Nikivel elmentem hozzájuk Kosztira, Reni meg Gica még benn maradtak, mert Gicát csak később engedték ki, meg még volt egy kis dolguk suli után, és megbeszéltük, hogy ha végeztek, jöjjenek ők is el Nikiékhez. Szóval mi átmentünk, ettünk palacsintát is :3 Majd megérkeztek Reniék, de Gica végül haza kellett menjen. Mi meg kimentünk Kosztira a Feneketlen tóhoz, körbejártuk 2X mire megtaláltuk, hogy hova üljünk le :d 

Olyan jó idő volt, ahhww :3 

Aztán Reni lelépett Béciért, a barátjáért, közbe, hívott Gica is, h. kijön mégis, végül így 5en lettünk, és este 7ig kinnmaradtunk a parkban, és szakadtunk, zenét hallgattunk, és persze pipáztunk :d 

Annyira tökéletes volt, mert aztán be is sötétedett, és nagyon hangulatos volt este. Reni meg Gica megpróbáltak megtanítani DNB-zni, amiből inkább olyan röhögés lett, hogy már fetrengtünk xdxd

Végül fél8as vonatommal hazamentem, és így lett vége a napnak. 

Ma még nem tudom mit csinálok, végülis még csak 13:40 van és múltkor (15.én) kb. 1kor szólt Livi, hogy menjek el vele fotózni Margit szigetre, Most először találkoztam vele így kettesben, és nagyon jóvolt *-*

végül 4re be is értem, megküzdöttünk a tarháló csövesekkel, a széllel, és még a nap is lement (N) Pár képet csináltunk is,azokból  2-t kitettem vipre, de kiteszem ide is :d 
Köszönöm a meghívást, és hogy megszerkesztetted. ( L )

Tavaszvan véégre...:3 Remélem sok új dolgot rejteget még magában....

Find Me Here
Speak To Me
I want to feel you
I need to hear you
....

Asszem mára ennyi. páás.

The last 5 seconds.

Csak egy toll és egy pár gondolat
Nem vész el, mert mélyről fakad
Ez a pillanat most magasra tör
Hogy elérd a csillagokat

Ez most érzem, hogy más
Más érzés, más szívdobbanás
Egy erősebb világ küszöbén
Ott állok én

Nézz csak fel, mondd el mit látsz
Mondd el, mit kívánsz
Ha a fények kihunynak, még akkor is láss
Láss és érezd, kinek vagy fontos
Mert vannak olyan pillanatok
Amik szebbek, mint a csillagok.

Most erősebben dobban egy szív
Ez most új életre hív
Mégis egy helyben vagyok
Most nem is mozdulok

Ami eltört, annak úgy kellett lenni
A múltat le kellett zárni
A kulcsot messzire dobni
És vissza se nézni

... 

Tücsök ciripel, de már egyre halkabban,

Duna csörgedez, de már egyre lassabban.

Elhalkul a város zaja,

Csend tör a külvilágra.

Ver, ver oly, hevesen, Szorít szorít, össze szorul.

Vészesen eljött az idő, álomkép, vagy valóság... érzed, hogy magával ránt,

A végzeted rád talált... 

Egy őszinte tekintet, mindent vagy épp semmit mondó pillantás.

Hosszú percekig tűnő várakozás, 

Szétfeszít belül a vágyakozás, Tele vagy, feszül, kitörni készül.

Akarod, beleremegsz, olyan erős. 

Közelség, megszűnnek a korlátok, elvesznek a határok. 

Csak egy pillanat. De következményekkel jár,

Meg se tennéd ha belegondolnál...

Az idő eljött, vagy letelt, válassz;  megteszed-e, vagy harcolsz. 

Küzdesz- e a végzet, s az akarat ellen? vagy te leszel magad ellen a fegyver.

Nincs címzettje: :/

Van hogy fáj, van hogy nem kell senki, 

Van, hogy úgy érzed elveszítesz mindenkit.

Van hogy még nem is a tiéd,

De úgy érzed belehalnál, ha elveszítenéd.

Felnézek az égre, ragyognak a csillagok,

A mező közepén egyedül sétálgatok.

A telehold ragyog, bevilágít mindent.

A sötétben ő vezet, pedig nem is kértem.

Óó.. ha itt lehetnél velem...

Belenéznék a szemedbe, tőled lélegeznék pár centire...

Hallanám ahogy szuszogsz, éreznéd, ahogy remegek.

Mondd ha tudnál úgy szeretni, de csak ha nem egy éjszakára kellek.

Minden ami kell, ottvan a jövőben.

Én harcolni fogok érte, és majd ott fogom tartani a kezemben.

Két kezemmel szorongatom, Senkinek oda nem adom.

Amiért küzdöttem, és harcoltam, elveszni nem hagyom.

-befejezetlen-

nem. fogalmam sincs mit írok. vagyis van. de több dolog. nem egybefüggő, egyszóval : berawan. -zavaros-

Nem szeretnék többet niia.cannibaliticról hallani. Egy idősakot jelképezett. A cannibalitic kemény fél évet jelentett. Megváltoztam. Elfogadom. Belátom, hogy nem mindenkinek tetszik. Van aki észre se vette... Hosszú történet....

Maybe I'll never see you smile again
Maybe you thought that it was all pretend;
All these words that I could never say
I just let them slip away

in my shadow.

Nem tudom kifejezni. Szeretném leírni, de a kezeim nem engedik, és a gondolatok meg szanaszét vannak. Az elmúlt egy hét egy nagy (N) volt. Túlzottan ingadozik a hangulatom. Egy perc alatt elfog a sírásra való késztetés, de azt gyorsan leküzdöm, mert nem szabad. megígértem Nikcsinek. Inkább nevetek.  Összevesztem sok emberrel, sokak nagyot süllyedtek a szemembe, 4 ember közelebb került hozzám, 1 valaki pedig... na ez az, amit most inkább nem is írnék le.

Írnék még sok mindenről, de attól is undorodom, hogy leírjam. inkább elhallgatom. 

 ...Veled aludva
rólunk álmodom: arról,
hogy veled alszom....

"Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket. A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy. " 

Megváltoztam. Azt se tudom hányszor kezdem el ezt írni, de most hogy Májló is ezt mondta, ... nagyon fáj.  Már semmi se a régi. Semmit se szeretnék, hogy olyan legyen mint most, nem szeretnék itt élni, csalódásokat tűrni, olyan környezetben élni, ahol 2 perc alatt a padlón találom magam. Elegem van a megoldások kereséséből, és abból, hogy nekem minden felett szemet kell hunynom, tűrnöm kell azt hogy szarnak néznek, kihasználnak, visszaélnek az önzetlenségemmel. tűrnöm kell, és mosolyogni, hogy ne lássák, hogy baj van. A tükörbe nézve saját árnyékomat látom. Ha kimutatom a könnyeim akkor meg én vagyok a hibás. Gyomorgörcs, és ökölbe folytott indulatok.  Lehet, hogy szükségem lenne egy sétára a mező közelében... itt van egy utcányira.. Kiállni a csillagok alá, a semmi közepére, és ordítani. 

Lehet, hogy csak nézőpont kérdése,  és máris máshogy látnám. De körülvesz a falam.

padlón. újra. itt lenn. hidegvan. fázok.

I can't live without music ≈

Rávettem magam és összegyűjtöttem azokat a számokat amiket mostanában legtöbbször hallgatok, 

- persze nem mindet- 

lennt megtalálhatóak a lejátszási listán, jó zenézést 

*-*

The fullmoon tonight also truth said.

 The fullmoon tonight also truth said. 

Megfigyeltem, hogy a telihold nem telik el úgy sose, hogy valami ne történjen... valami jó dolog; eddigis. De ha nem is olyan feltűnően jó, akkor is valami ami egy ideig nyomot hagy bennem. Ez a dolog szokásához híven ma is megvalósult, már - már hihetetlen, de számítottam rá.

Azt is halottam, hogy ma valami különleges nap van, amit a Maják jósoltak, -na igen.. jósolnak ők sok mindent..- és, amire ma erősen koncentrálsz, az nem tudom hány milliószor erősebb hatást gyakorol az életedre... hmm... megpróbáltam, átgondoltam mindent amit el szeretnék érni, hátha...

.Üresség.

Mivel nem tudok miről írni, se fogalmazni hónapok óta. Ezelőtt egyszerűen ment, a gondolatok csak úgy jöttek, most ha beszélgetek is valakivel, és nem csak hülyülünk, mint általában, hanem komolyabb a téma, van hogy nem jön ki egy szó se a számon, vagy még leírni se tudom azt amit valójában érzek, vagy gondolok.

Eltűnt belőlem valami, ...mégis önmagam vagyok, mert más nem lehetek.
A tegnap este hatással volt sok-sok más dologra is...

Új életszemléletet kezdtem.Minden más lesz.Könnyebb.Jobb.

Mostantól szarok rá méginkább a köztudatban elfogadott, és nem kihívó viselkedésekre, meg kinézetre.
Mindent úgy fogok alakítani ahogy Nekem tetszik. Mert megfelelni úgyse lehet.
Hát akkor minek küzködni?

Az is elgondolkoztat mostanában, hogy sokan nem tesznek azért semmit se, hogy megoldódjanak a problémáik, és ahogy történik valami, másnak panaszkodnak, és mástól várják a megoldást.
Minek sírni azért ami 3 hónapja történt? Minek sírni valaki olyan után aki nem érdemli meg azt se hogy többé hozzászólj.
Aki átbaszott 100x, hazudott mindenben... és naívan azt várni, hogy legyen folytatás.  Az élet nagy tanító leckéket ad. Mindenki saját hibájából fog csak tanulni. Akármennyire is szenvedsz, addig fogsz szenvedni amíg meg nem tanulod, hogy el kell engedni a múltat. És rá nem jössz, hogy miért kellett neked ez a lecke. Tovább kell lépni. Tapasztalatokat gyűjteni, így legközelebb elkerülöd a hasonló helyzeteket, vagy tudod majd, hogy mit kell tenned. De csakis magad tudsz erre rájönni. 

- nekem sikerült. azt hiszem.

Az elmúlt hónapok alatt gyűjtöttem annyi tapasztalatot, hogy mostmár tudom merre induljak el....

█.HITTHEFLOOR.█

"de kurva szar az élet én mondtam már ezt párszor
kinézek az ablakon ezt a képet kapom a tájról
látom unod a témát beszélhetek másról
barátokról kikre rábíznám az életem
nem csalódok bennük és tudom hogy ezt jól teszem
szememben egyenként más dologért tisztelem őket
kik az élet ellen harcolnak pedig pontosan tudják
mindannyian elbuknak

többfajta világnézet emberekként változol
belerúgsz a gyengébe még mielőtt távozol
ördögi játék egy horror lett a meséből
megtisztítod kezed ártatlanok vérétől
megsebzett valaki de te másnak adod vissza"

"Legyél boldog még akkor is ha sírni kell,
vigyorogj egyedül hogyha nincs kivel,
legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj,
legyél boldog még akkor is ha nem muszály,
legyél boldog még akkor is ha meghaltál,
örülj annak is ha semmit, nemkaptál,
legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj,"

I tell You truth.

Olyan sok nevetés és átbeszélgetett este, rengeteg szép, közös emlék, őszinte szavak, kimondott érzések.Örökké megfoglak becsülni, hogy vagy nekem, mert ha keresnék se találnék még egy ilyen embert aki ennyire őszinte velem, nem ismerek sok embert rajta kívül aki így megbecsül engem mint Ő. De minden esetre tudok még felsorolni ilyen embereket. de most egy nevet se fogok leírni. Ő az egyik ember az életemben akiben igazi barátra találtam. A kezdetek óta.Mindenben megértettük egymást, érezhető volt, hogy nem csak egy átlagos barát. Annál több. Most kicsit eltávolodtunk, kell még egy kis idő. Bár hónapok teltek el, és rájöttünk, hogy az embernek akkor hiányzik igazán a társa amikor sokáig nem beszél vele. Ez így igaz. Még mindig szeretlek, és még mindig ugyanúgy ;legjobb barátként. leírhatatlanul ;. De őszintének kellett lennem. Kérlek értsd meg. nagyon sajnálom. és nagyon fáj. Köszönöm, hogy vagy nekem, és ha ezen túl leszünk, minden olyan lesz mint ezelőtt.

- ha rajtam múlik.

old feeling.

Megcsalt hajnalok, valóságba rángatott álmok.
Táncok az éjben, észreveszed, hogy nem is vagy ébren.
Körülötted táncol a gyertya fénye,
Elveszettnek érzed magad az éjben.
Hited keresed, csak a baj az, hogy nem találod,
Reményből, és vágyakból felépítve vesznek körül az álmok.
Két kis gyertya táncolt az éjben,
De elfogyott a viasz, semmi se tartja őket már ébren.
Kialudt a láng, nincs már aki újra gyújtsa,
Életük lepereg most előttük újra és újra.
Szomorú zenét hallasz a füledben,
Átsírt éjszakák képét látod a szemedben.
Nézz körül, itt egyedül vagy ebben a világban,
Reszketve kiáltod, hogy valaki öleljen át szorosan.
Ezen a világon már nincsenek érzések,
Azt súgják a füledbe, hogy nincs itt már rá szükséged.
Te mégis tudod, hogy ez csak akkor igaz, ha kimutatni féled,
Rájössz, hogy milyen tanulságos is az élet.
Megtanultad, hogy hiába dobálod azt a szót, hogy szeretlek,
Ha szívedben őszintén nem is azt érzed.
Már tudod, hogy akkor csalódsz a legnagyobbat,
Ha hagyod, hogy a felelőtélen szavak a szívedbe hatoljanak.
Úgy érzed, ebben a világban már nem bízhatsz senkiben,
Még élnek a hamis érzések, hazug szavak emlékeidben.

Még emlékszek azért arra, hogy én is voltam boldog, ... ha csak belegondolok, szívem úgy dobog,
Mintha az emlékek újra élnének, de utána már csak azt hallom, hogy lépések,
lépések, melyek utamon tovább vezetnek.
Tudom, hogy fel kell állni, ez segít az utamon tovább menni.
Ki tudja merre visz a sors,
De az ár, ami sodor olyan gyors...
Nincs idő a múltban ragadni, Mert azt kell kihasználni,
Amikor megnyílnak előtted a lehetőségek,
És elkezdenek pörögni körülötted az események.

Sokszor tudom, nehéz erősnek lenni,
És az érzéseimet visszafogni,
De meg kellett tanulnom, hogy ki mondd igazat és ki hazudik,
Éreznem kellett, hogy mikor nem szabad erőltetni,
És milyen az, amikor végképp fel kell adni.

Zavart hűvös éjszakák, álmomban keresem a  támaszt,
Egy hangot várok, s benne egy választ,
Suttogást, ami megtöri a csendet,
Válaszolj! Miért nem fogadok el egy segítő kezet?

Angyalok vesznek engem körül,
Ha a szemükbe nézek, azt látom mindegyikük örül,
Ha velük vagyok szárnyakat bontok,
S a felhők közé velük el szállok.

Néha többet ér egy baráti ölelés,
Egy huncut kézfogás,
Egy mosolygós pillantás,
Mint egy kettesben eltöltött éjszaka, amiben tudod;
Hogy egy álmod válik valóra.
Hiába szerelmes szó, ha azt hiszed itt minden maradandó,
Egyszer minden véget ér,
Egyszer elhalványulnak az érzések,
Előtérbe kerülnek az igazi értékek.

Egraf órán..

Avatart kelett készítenünk, alapból a saját arcunkat kelett megcsinálni... csak elkeveredett a képem, így mást választottam: D

itt a kép:

5öslett*-*

ennyi pápá: D

Sötét volt, már fáztam, Kiszáradtam, de újra akartam

Megfogalmazott kérdések, meg nem kapott válaszok,
A helyzet romlik, az idő száll, még egy kérdés,
Meddig várhatok? Meddig lesz még bennem tartás,
Meddig tűnik el a hajtás, mi évekig jellemzett,
Hova veszett és így a jelen hova vezet,
Meddig tart ki még a szív, mikor a múlt vissza hív,
Mikor a percek visszafelé tűnnek el,
Mikor a bú ünnepel, mikor a szép gondolatok az ember könnyeibe merülnek el.
A helyzet nem túlzottan makulátlan, hisz hónapok teltek el,
Én csak vakon álltam önmagam mellett a félhomályban,
És nem láttam, ki kéne most már szállni,
Én bennmaradtam egy körre, hogy később legyen mit megbánni,
És most szenvedek, nem teszek, alattam a jövő léce rezeg,
Néhány ember rajtam nevet, hogy innen, hogy nem tud felállni,
Sajnálom, ha az emberek csak idáig tudnak látni,
Hibáztatni magamat azt nem fogom, hisz az élet minden perce egy újabb tanító pofon, minden újabb méter, egy újabb mérföldkő,
Minden újabb csalódás egy újabb lépés,
S mikor az ember majd felnő, mitől a fejük fölül eltűnik a ködfelhő,
És megtanul tisztán látni, kevésbé kedvelt szemet szúró féllel is emberien bánni, bár az embertelenség határa mára már határtalan,
Tarts be egy-két szabályt és az életed nem lesz szabálytalan.

The world falls down today.

Sajnálom... már ha valakit érdekel is, hogy írok-e vagy nem, de most nem nagyon megy, hogy írjak.... Igazából le se tudom, és nem is szeretném leírni azt amit csak néhány ember tud most rólam, pillanatnyilag. Eddigi életem legrosszabb szakaszában vagyok, érzem, hogy nem igazán tudnak segíteni azok se, akik a legközelebb állnak hozzám. Önfejű vagyok, és összezavarodott, egyik percben sírok, másikban nevetek... Köszönöm a kitartásotokat, és, hogy elviselitek a bunkóságaimat. (L) szeretlek titeket. Úgyis tudja az, akinek magára kell vennie.

Bízok benne, hogy minden jobb lesz,... ismét visszatér az a hangulat, amikor a csillagok alatt pipáztunk Gicával vagy akárki mással a fűben.... és nem kell hajnali 4kor felkelni, hogy elmenjek iskolába, nem kéne folyamatosan tanulni, és ezek mellett még időt is szorítani a fontos dolgokra. Hiányozik akár egy tökéletes pillanat is. Sok dolgot tettem amit nem kellett volna, és sok olyan dolog történt, ami szörnyen mélyen érintett.
A többiről nem beszélek.



Mára sok is lesz. sziasztok. 

nembírom. nemmegy. végemvan.

Nem tudom kifejezni azt amit most érzek. Képtelen vagyok rá. Talán holnap írok....

IDÉN SENKISE KÍVÁNJON BOLDOG SZÜLINAPOT. köszönöm.

jóéjt. már akinek. mert én ma nem alszok az biztos. :'(

újkép.*-*

Sajnos nincs nagyon időm blogozni, tanulnom kell még nyelvtanra, mert holnap TZ-t írunk:////

De csináltam 2 újképet:

Vipenlehetkomizni.*-*

na mára ennyi. PÁPÁPÁPÁÁ

túllépni....

Tudom, hogy magamnak köszönhetem, hogy akármikor képes vagyok szilánkokra törni magamnak a szívem.Talán a naivságomnak köszönhetem, talán annak, hogy mindig adok még egy esélyt, talán annak, hogy nem hallgatok akkor amikor kéne egy őszinte baráti szóra. De lehet, hogy túl sok a kitartás bennem, és álomvilágban élek. De az álmoknak nem itt van a helyük. Hogy kerülhetnek a valóságba?

Mélyponton vagyok, de nem csak emiatt. Más okai is vannak. Rengeteg minden más is,  ugyanis, sikerült mindennek így egyszerre....
Nem tudom mit kezdjek magammal, nem tudom már mit érzek. Én nem tudok se szeretni, se gyűlölni. Most pedig mindkét érzés egyszerre kavarog bennem. Talán most nem kéne belekezdenem semmi újba. Talán csak azon kéne most lennem, hogy túllépjek mindenen ami fél év alatt rosszul sikerült. De tudom, hogy pont ez a rossz hozzáállás. Tanácstalan vagyok... csak úgy telnek a napok, egyszer jól telik minden, egyszer meg megint a földön találom magam. Nem tudom ki, vagy mi segíthetne, de nem is kérek segítséget.... Önző vagyok, ha azt mutatom, hogy a legszebb mosoly mögött sincs semmi se rendben? ... nem bírom látni, hogy a barátaim sem tudnak segíteni, és nem bírom azt se látni, hogy mindenkinek megvannak a maga bajai, és együtt, ha már mindenki szenved.....

Péntek este Gica. mindent köszönök. :'(

Felejtek. ismét. Túllépek....nem megy.
 

______________________________________________
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!


Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
 

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet. 

______________________________________________

Csak úgy jött.

 Tőlem nem megszokott a versírás...Sőt ez nem se tetszik. de azért kiteszem. határozatlan ideig....

 Hát tessék:

.::.

Én eldobtam már mindent, ami a múltról szól nekem,
Kiürítettem már minden rossz emlékem.
De néha ha emlékek törnek fel össze- vissza,
testem is beleremeg ezeken gondolkozva.
Én éreztem milyen mikor fenn és lenn,
fél év alatt megéreztem a lehetetlent.
Éreztem, hogy feladom, én tovább ezt nem bírom.

Egy pillanatra elmennék innen,
El a messziségbe, hogy minden rossz emlék mi volt,
Merüljön feledésbe.
Hagyom most neked, hogy fogd meg két kezem,
Kísérj el engem.
Nem tudom miért minden így egyszerre,
nem tudom, de minden úgy értelmét vesztette.
Tudom, hogy az élet rövid, kevés benne a tökéletes perc,
De pont azért most, hagyom, hogy a pillanat magával ragadjon,
Így szívemből minden érzés szabadon szálljon.

Félek, mert tudom, így sokan belém láttok,
Szívembe betekintést nem sok embernek adok.
Ha elveszve érzem magam,
nem árulja azt el, maximum pár szavam.
Leomlani magam körül, nem hagyom kicsi falam.

Állok és küzdök, a reménnyel kergetőzők,
egy útitársra vágyok, de már rég elvesztek az álmok,
haladok ahogy sodor az ár, és ahova kerülök, az talán nem a magány.
Attól búcsúzok, ellököm magamtól,
nem engedem, hogy többé szívembe marjon,
és, hogy minden egyes egyedül töltött perc,
hogy tudjam ha szükségem van valakire,
ott állsz tőlem egy lépésnyire.
Nyújtod a kezed, magadhoz húzol,
Ha kimondod, hogy szeretlek sose hibázol.
Körülöttünk a vaksötét csillagos éj,
odakint most minden olyan tökély.
Fúj kinn, didereg a hideg szél,
A fék lombja ide-oda dőlőngél.
Látom, látom ha felnézek, felettünk felgyullad az éj egy kicsi része,
Átfut egy csillag az égen,
most minden olyan tökéletes mint régen.
Karjaidban telik az idő, eljön a reggel, ha elmész, én akkor se feledlek el.

.::.


Mára ennyi. puszpás.

Hangulat.

Szeretem a sötétet (: *-*

Mégjobban szeretek benne hangulatokat teremteni. ...Nyár van. Számban jéghideg sárgadinnyés füstöt érzek....szédülök kissé..., ha kinyitom a szemem, csillagokat látok magam felett. Olyan kellemes az idő, csak néha néha érzem az arcomon kellemes nyári esti szellő simogatását. Képzeled el, hogy a pillanat tökéletes, és azt szeretnéd hogy sose legyen vége. a társaság is tökéletes, valaki olyannal vagy aki mindig, mindenben megért, és most teljesen mindegy, hogy mit osztasz meg vele, az nem fog értelmetlennek, vagy hülyeségnek tűnni. most mindent kimondhatsz, megértitek egymást.:) halkan nickelback hallatszik, de beleolvad a pipa buborékolásába... Mégis csend van. már már zavarja a fülem. de mi csak fekszünk egy szivacson  a füvön, és nézzük a csillagokat. közben szívjuk a kedvenc dohányunkat... Meleg van, már nincs az a fülledt déli levegő, már lehűlt az idő kicsit, a harmat lassan leereszkedik, egyenesen az arcunkba.....

Nem tudom, sőt... mostanában teljesen biztos vagyok benne, hogy többet nem lesz olyan tökéletes pillanatom mint ezek, és mint azok amikor még az előző házunkban laktunk.. ott, azon a környéken ahol fel s nőttem, minden ártatlan gyerek emlékem oda kötődik, amikor még csak játszottunk a barátnőimmel, és semmi szar nem volt a gondolataim között, nem jött sose az, hogy most kurvára odakéne basznom egyet a falba, vagy olyan zenét hallgatni amiben végig ordítanak, mert az MEGNYUGTAT.  hogy semmi de semmi probléma ne legyen.. aki nekem ujra előhozza azt az érzést....... azazazza..... nemtudoom*___*

Akárhányszor túllépek valamin folyton felszakadnak azok a bizonyos sebek, és mindig az én kibaszott naivitásomnak köszönhető. Ezen is túllépek. Ezen is túl kell. Mert túl sokat rágódók értelmetlen dolgokon, és nem jut időm arra ami igazán hasznos.

egyébként Gicával nagyon jól telt ez  a nap(L) szertleeeek  "kéccázééér a zöld húúúús  xdxdx"

"nem összevissza firkák, látom bután nézel rám,
te kis idióta tirpák, amikorra felpörgetem a tempót,
akkor téged a hideg kiver, tudod csak azért mondom gyorsan,
hogy csak az értse aki figyel." *-*

napápá:)