The world falls down today.

Sajnálom... már ha valakit érdekel is, hogy írok-e vagy nem, de most nem nagyon megy, hogy írjak.... Igazából le se tudom, és nem is szeretném leírni azt amit csak néhány ember tud most rólam, pillanatnyilag. Eddigi életem legrosszabb szakaszában vagyok, érzem, hogy nem igazán tudnak segíteni azok se, akik a legközelebb állnak hozzám. Önfejű vagyok, és összezavarodott, egyik percben sírok, másikban nevetek... Köszönöm a kitartásotokat, és, hogy elviselitek a bunkóságaimat. (L) szeretlek titeket. Úgyis tudja az, akinek magára kell vennie.

Bízok benne, hogy minden jobb lesz,... ismét visszatér az a hangulat, amikor a csillagok alatt pipáztunk Gicával vagy akárki mással a fűben.... és nem kell hajnali 4kor felkelni, hogy elmenjek iskolába, nem kéne folyamatosan tanulni, és ezek mellett még időt is szorítani a fontos dolgokra. Hiányozik akár egy tökéletes pillanat is. Sok dolgot tettem amit nem kellett volna, és sok olyan dolog történt, ami szörnyen mélyen érintett.
A többiről nem beszélek.



Mára sok is lesz. sziasztok.