old feeling.

Megcsalt hajnalok, valóságba rángatott álmok.
Táncok az éjben, észreveszed, hogy nem is vagy ébren.
Körülötted táncol a gyertya fénye,
Elveszettnek érzed magad az éjben.
Hited keresed, csak a baj az, hogy nem találod,
Reményből, és vágyakból felépítve vesznek körül az álmok.
Két kis gyertya táncolt az éjben,
De elfogyott a viasz, semmi se tartja őket már ébren.
Kialudt a láng, nincs már aki újra gyújtsa,
Életük lepereg most előttük újra és újra.
Szomorú zenét hallasz a füledben,
Átsírt éjszakák képét látod a szemedben.
Nézz körül, itt egyedül vagy ebben a világban,
Reszketve kiáltod, hogy valaki öleljen át szorosan.
Ezen a világon már nincsenek érzések,
Azt súgják a füledbe, hogy nincs itt már rá szükséged.
Te mégis tudod, hogy ez csak akkor igaz, ha kimutatni féled,
Rájössz, hogy milyen tanulságos is az élet.
Megtanultad, hogy hiába dobálod azt a szót, hogy szeretlek,
Ha szívedben őszintén nem is azt érzed.
Már tudod, hogy akkor csalódsz a legnagyobbat,
Ha hagyod, hogy a felelőtélen szavak a szívedbe hatoljanak.
Úgy érzed, ebben a világban már nem bízhatsz senkiben,
Még élnek a hamis érzések, hazug szavak emlékeidben.

Még emlékszek azért arra, hogy én is voltam boldog, ... ha csak belegondolok, szívem úgy dobog,
Mintha az emlékek újra élnének, de utána már csak azt hallom, hogy lépések,
lépések, melyek utamon tovább vezetnek.
Tudom, hogy fel kell állni, ez segít az utamon tovább menni.
Ki tudja merre visz a sors,
De az ár, ami sodor olyan gyors...
Nincs idő a múltban ragadni, Mert azt kell kihasználni,
Amikor megnyílnak előtted a lehetőségek,
És elkezdenek pörögni körülötted az események.

Sokszor tudom, nehéz erősnek lenni,
És az érzéseimet visszafogni,
De meg kellett tanulnom, hogy ki mondd igazat és ki hazudik,
Éreznem kellett, hogy mikor nem szabad erőltetni,
És milyen az, amikor végképp fel kell adni.

Zavart hűvös éjszakák, álmomban keresem a  támaszt,
Egy hangot várok, s benne egy választ,
Suttogást, ami megtöri a csendet,
Válaszolj! Miért nem fogadok el egy segítő kezet?

Angyalok vesznek engem körül,
Ha a szemükbe nézek, azt látom mindegyikük örül,
Ha velük vagyok szárnyakat bontok,
S a felhők közé velük el szállok.

Néha többet ér egy baráti ölelés,
Egy huncut kézfogás,
Egy mosolygós pillantás,
Mint egy kettesben eltöltött éjszaka, amiben tudod;
Hogy egy álmod válik valóra.
Hiába szerelmes szó, ha azt hiszed itt minden maradandó,
Egyszer minden véget ér,
Egyszer elhalványulnak az érzések,
Előtérbe kerülnek az igazi értékek.