Hát ez már megint félbehagyva,
Magányos sorok ülnek a lapon, mind áthúzva.
Inkább eldobom a tollam, úgysem találom a szavakat,
Ha te belém látnál, látnád azokat a nagy falakat...
Ez nem egy dalszöveg, sem szókimondó rap sorok,
Holt csendben születő mély gondolatok.
Hiába a szerelmes szó, ha azt hiszed itt minden maradandó,
Harc az élet, küzdés és elmúlás,
Végetérő szerelem, fájdalmas lemondás.
Nem olyan könnyű lemondani.
Elengedni, hagyni a másikat szabadon szállni.
Én nem vagyok az az erős fajta,
És belátom, most én vagyok a múlt rabja,
Itt van velem minden pillanatban, és a kezemet fogja, visszaránt a múltba.
Jobb ha már nem is kezdek kapálózni,
Ezek olyan emlékek, amik még ma is képesek ugyanolyan bánatot okozni.
Amíg hullanak a könnyek, addig nem érezted a fájdalom tetőpontját,
Akkor van az, hogy nem számolod már tovább se a napot, se az órát.
Egy pillanat alatt valami olyan üt a szívedbe,
Hogy azt már nem lehet fojtani tömérdeknyi könnyekbe,
Nem lehet ép ésszel felfogni,
Elnémulsz, hallgatod a csendet, nekiállsz a semmit merengni....
Inkább eldobom a tollam, úgysem találom a szavakat,
Ha te belém látnál, látnád azokat a nagy falakat...
Ez nem egy dalszöveg, sem szókimondó rap sorok,
Holt csendben születő mély gondolatok.
Hiába a szerelmes szó, ha azt hiszed itt minden maradandó,
Harc az élet, küzdés és elmúlás,
Végetérő szerelem, fájdalmas lemondás.
Nem olyan könnyű lemondani.
Elengedni, hagyni a másikat szabadon szállni.
Én nem vagyok az az erős fajta,
És belátom, most én vagyok a múlt rabja,
Itt van velem minden pillanatban, és a kezemet fogja, visszaránt a múltba.
Jobb ha már nem is kezdek kapálózni,
Ezek olyan emlékek, amik még ma is képesek ugyanolyan bánatot okozni.
Amíg hullanak a könnyek, addig nem érezted a fájdalom tetőpontját,
Akkor van az, hogy nem számolod már tovább se a napot, se az órát.
Egy pillanat alatt valami olyan üt a szívedbe,
Hogy azt már nem lehet fojtani tömérdeknyi könnyekbe,
Nem lehet ép ésszel felfogni,
Elnémulsz, hallgatod a csendet, nekiállsz a semmit merengni....
##
Talán ebben a világban kudarcra van ítélve minden döntésünk? Akárhogy is döntesz, a jövő talán elveszi mindazt tőled. Megtanulsz szeretni, önzetlennek lenni, és sok sok tapasztalatot gyűjtesz az életben, aztán a jövőben talán egy perc alatt feledésre kényszerít az élet. Jársz a pokolban, és érzed magad a mennyben, akár élhetsz egy álomban, ahol az álmaid a mind valóság, és nem is kívánhatnál szebb életet. Mindenkinek más az élete, de mindannyian éreztük már, sokszor mekkora kudarc az élet, és nehéz meglátni a jót. Ez a gondolatsor onnan eredt, hogy Ilonával 40 percig telefonáltam, és olyan dolgokat mondtunk el egymásnak, amiről jó ha 2 ember tud. Mert megbízunk egymásban, és jó ha van kiben megbízni, és érzed, hogy akármikor lehet számítani a másikra. Egyébként év vége óta nem beszéltünk, nem is tudom miért, de most ez nagyon jólesett. Az az igazság, hogy most egyikőnk élete se túl egyszerű, csak próbálunk felejteni, vagy esetleg megemészteni még ezt-azt, küzdünk, de mégis mosolygunk. És amikor már nem bírjuk, akkor se adjuk fel.
Mostanában pörögnek az események, és egyre nehezebb akadályok gördülnek elém, de már fogalmam sincs, hogy kikerüljem őket, átugorjam, ne is vegyem észre, vagy egyenesen menjek szembe velük. És hol a megoldás kulcsa? Azt látom, hogy 18 évesen elhúzok innen, és talán megszakad a kapcsolatom a családommal. Valószínű, hogy a probléma továbbá is megmarad, mert ahányszor futunk neki, a végén ugyanott kötünk ki, és vitázunk, de nem tudjuk megoldani. Nem tudom mi lesz, de bízok benne, hogy végre már minden egyenesbe jön, és nem kell mindennap görcsölni valami miatt. Ha nem a család akkor ezernyi más oka van, hogy nyugtalan vagyok, és nem érzem magam boldognak.
Mostanában pörögnek az események, és egyre nehezebb akadályok gördülnek elém, de már fogalmam sincs, hogy kikerüljem őket, átugorjam, ne is vegyem észre, vagy egyenesen menjek szembe velük. És hol a megoldás kulcsa? Azt látom, hogy 18 évesen elhúzok innen, és talán megszakad a kapcsolatom a családommal. Valószínű, hogy a probléma továbbá is megmarad, mert ahányszor futunk neki, a végén ugyanott kötünk ki, és vitázunk, de nem tudjuk megoldani. Nem tudom mi lesz, de bízok benne, hogy végre már minden egyenesbe jön, és nem kell mindennap görcsölni valami miatt. Ha nem a család akkor ezernyi más oka van, hogy nyugtalan vagyok, és nem érzem magam boldognak.
Egyedül érzem magam, mármint, barátok vannak, nemcsak barátok, hanem lelki társak is egyben, ha kell akármikor segítenek. Viszont már nem is tudom mióta nem mondhattam valakinek szerelemből, hogy szeretlek. Ebben a dologban még mindig ugyanott tartok ahol eddig is. Lehet az én hibám, hogy várok arra, hogy a tökéletes jöjjön, de sokan megmondták már, hogy erre nincs sok esély. Mégis látom, hogy van akinek megközelítőleg minden tökéletes, jó, lehet akad egy-két probléma, mégis leírhatatlan boldognak érzik magukat együtt. Együtt mindenben, akármikor számíthatnak egymásra, de másokon kívül a szeretteiket, és a barátokat se hanyagolják el, és már véglegesnek is tűnik minden. Tulajdonképpen 2 emberről beszélek most, akiket nagyon irigyelek, de nagyon boldog is vagyok, hogy nekik ez így sikerült, mert igen, ez létezik...
Másik probléma, hogy nehezen felejtek, nehezen leszek szerelmes, de ha igen, az elég végzetes számomra. Vagy hiába szeretek valakit ha az nem viszonozza, de irányítani, meg ki tudja? A lényeg, hogy én általában őszintén el szoktam mondani mindent, lesz ami lesz, és nem feltétlenül foglalkozok a következményekkel. Másik meg az, hogy más véleménye nem érdekel, és utálom, ha beleugatnak a dolgaimba, ha én döntök valaki mellett, és úgy érzem, hogy boldog is vagyok vele, akkor ne szidja senki se a döntésem, ezt gyűlölöm.
na ennyit a komolyabb dolgoktól.Viszont azért sok jó is történik mostanában, részletezve:
megismertem 2 embert ( L )
Csigát és bαяbιι- t <3
Csiga msnre vett fel, és már most imádom ;$*-*
bαяbιιt meg vicces volt ahogy megismertem ugyanis, épp oltani jött a fejünket egy közösben, aztán kiderült, hogy mekkora arc (Y):D (L)
Vasárnap meg voltunk Olcsyval a Shrekken westbe*-* (kóólaa;$ meg bömbööllj!! xdxd) kúúrvajónapvolt (L)(L)
Hétfőn meg Kikivel sétálgattam 17be, meg fetrengtünk a susnyásban:D:D meg kell ismételnii :333<3
Különbem Pénteken úgy néz ki cooperation IV. re megyek Dieselbe Bernivel meghát aki még jön :"dd dáárézunk egy nagyot:D:D *-*
Aztán amit kb. legjobban várok az Augusztus 1. amikor megyünk Balatonfürerdre 10 napra csomóan:D:D ahww, remélem h semmi nem jön közbe.
K a t t a h w w & W é é & G e r i i <3
# másvilágok #
A másvilágok kapuját megtaláltam, ez lett az adu ászom,
Ez minden titoknak nyitja, melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén,
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén.
Hol szomorú az ébredés, minden döntésed tévedés,
Itt kudarcra van ítélve minden új megmérettetés,
Bár adnál, de véred kevés, csak gyötrelem, kínszenvedés,
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés.
Mint káoszban a szervezés, vagy a vesztesnek érem,
Tudtam eljön az idő, mikor számít majd véleményem.
Sokan feladták, lemorzsolódtak, gyengébbek nálam.
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam.
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam.
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam.
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben,
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben.
Ez minden titoknak nyitja, melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén,
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén.
Hol szomorú az ébredés, minden döntésed tévedés,
Itt kudarcra van ítélve minden új megmérettetés,
Bár adnál, de véred kevés, csak gyötrelem, kínszenvedés,
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés.
Mint káoszban a szervezés, vagy a vesztesnek érem,
Tudtam eljön az idő, mikor számít majd véleményem.
Sokan feladták, lemorzsolódtak, gyengébbek nálam.
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam.
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam.
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam.
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben,
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben.
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Támadtam eleget, de kergettek is.
Voltam csapatban, de egyedül szerettem,
Hogy senki ne dönthessen helyettem.
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is.
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem,
Így senki nem ítélkezhet felettem.
Támadtam eleget, de kergettek is.
Voltam csapatban, de egyedül szerettem,
Hogy senki ne dönthessen helyettem.
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is.
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem,
Így senki nem ítélkezhet felettem.
Megfáradva sebekkel tele értem haza, Fejemben hetekig zsongott az utam zaja.
Bántam, hogy elmentem, bántam, hogy elvágytam,
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam.
Az idő kente el lassan a hegeket,
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket, helyeket.
Találtam végül összefüggéseket, okokat,
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat.
Az itt eltöltött pillanatok kamatoztak tudásként,
Nem veheti el senki, használom előrejutásként.
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat,
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat.
Múltamból tanulok, a jövőmért változok.
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok.
Értem az imákat, meglátom a hibákat,
Szívemből csinálom, így élem a világom.
Bántam, hogy elmentem, bántam, hogy elvágytam,
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam.
Az idő kente el lassan a hegeket,
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket, helyeket.
Találtam végül összefüggéseket, okokat,
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat.
Az itt eltöltött pillanatok kamatoztak tudásként,
Nem veheti el senki, használom előrejutásként.
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat,
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat.
Múltamból tanulok, a jövőmért változok.
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok.
Értem az imákat, meglátom a hibákat,
Szívemből csinálom, így élem a világom.
## bye.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése