Változik minden.

Mi történik velem? Miért változott meg minden? Miért érzem úgy, hogy nem is ezen a világon lennék?

Olyan különös hangulat fogott el, Egy bizonyos "filmbeli élet" idill, A New Yorki fények, Magas épületek, egy amerikai érzés.. vagy egy másik: egy partonfekvős naplementés, vízpartos hangulat, esti szellő, csillagok felettem... A legrosszabb, hogy nem vágyok egyaltalán erre az életre amiben most élek. Ki akarok törni. VÁLTOZTATNI AKAROK. és lázadni!

Az élet belekényszerít abba, hogy én olyan dolgokat éljek meg amiket soha nem is kértem.. miért kell ez? Azt mondják erős vagyok, mert olyan dolgokon mentem át ami után még tudok mosolyogni. És kitartó vagyok, mert mindig reménykedek a jóban.

Tudok igen, de azt senki sem tudja, hogy ez csak egy éve van így. 1 éve, hogy új osztályba kerültem, új barátaim lettek, és nem kell nap mint nap azt átélnem ami 6.-tól 8.-ig volt. Nem mertem ránézni senkire sem, nem mertem barátkozni, csendes voltam, mégis egy hiperaktív, különc gyerek.

NIKSA, NIKOSZ egyszerűen hallani is szörnyű ezt a két nevet, pedig akkor hogy tetszett.. de ez is csak arra az énemre emlékeztet..Az utcákon félelemmel mentem végig, Szorongtam, szörnyű volt, alig vártam, hogy egyedül lehessek. Nem tudtam kik azok a barátok, mi az élet, milyen az, ha van aki jóban rosszban kiáll melletted, mi az a szerelem, mi az a tényleges fájdalom. Pedig akkor nap mint nap szenvedem... Azóta más problémák vannak: S sok menthetetlen helyzet... Minden meg változott. ismét ez a gondolat.. nem hagyja el a fejem... és örömmel tölt el. Mégse vagyok megelégedve. A nyáron rengeteg minden történt. Újnév, Újélet, Újbarátok.Újszemélyiség. Nem egy kitalált személyiség, egyszerűen csak észrevettem, hogy már nem vagyok a régi. Mások hatással voltak rám, az új suli meg végképp, az tette a legnagyobb hatást, igaz ez már egy éve volt 9.-től. És azt érzem, hogy sodor az ár... például ami a legrosszabb, hogy itt van a nyakamon a TÉL. a tééél fúúj. Gyűlölöm. Hideg van, fázok, narancs, fahéj, karácsony, hó, karácsonyi vásár, télapó, ajándékozás, de legfőképp kényszerített öröm. Örüljek annak, hogy összegyűlik a kiscsalád? jajj de jó, .. Vegyek ajándékokat? veszek szívesen, annak aki megérdemli. Anélkül, hogy én ezt visszavárnám.De ezt csak ilyenkor szabad? Ha nincs ünnep nem lehet ünnepelni? Ha egyszerűen csak jól mennek a dolgok, és épp nincs láthatáron semmi ami miatt egyből gyomoridegem lehetne, akkor az már nálam "ünnepnek" számít, mert boldog vagyok. Ténylegesen boldog. Nem csak azért mert megszületett a Jézuska vagy jön a nyuszi vagy egy évvel idősebb lettem. Hanem mert nem kell aggódni, De ilyen mikor lesz? mikor van? nincs ilyen, mindenbe meg lehet találni a hibát, és előre megteremted magadnak a rossz helyzeteket. Azzal, hogy egyből ráizgulsz arra, hogy jajj ne ez BIZTOSAN így és úgy fog történni. Én már nem is csodálkozok, ha ez úgy is lesz, mintha ténylegesen előre tudnám vetíteni a rossz dolgokat. Akkor ez miért nem lehet így a jó dolgoknál is? Van egy olyan gondolatom, hogy azért van, mert mindig ott van bennem a kételkedés, és nem tudok 100% -ig biztos lenni magamban. Persze abban biztos vagyok, hogy valami rossz fog történni. Még nem tudom mi az oka ennek. erre még visszatérek.
Még rengeteg gondolatom van mára. De nincs erőm leírni. Most nagyon fája fejem. Biztos a sírás miatt... Következő bejegyzésemben köszönetet szeretnék mondani azoknak akik mindig mellettem állnak. Egyelőre ennyi, és örülök, hogy blogozhatok végre. :)