Volt szerencsém múlthét este Barbival Ilussal, és Drótival megnéznem az 1408-as szobát. Sajnos, még csak most tudtam a beszámolást megírni róla, azóta piszkozatként mentegetem.. mostanában semmi időm nemvolt semmire._. ...Ahww nagyon jó film volt, és imádom az ilyen horror/thrillereket*.* Az egész történet nagyon tetszett, helyenként kiszámítható,és a történet zavarossága miatt mintha a nézők jobban szenvednének, mint a főszereplő...A film nagyon jól megvolt csinálva, minden elismerésem az alkotóknak.
Ittvan egy beszámoló:
Mike Enslin híres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Legutóbbi könyvét is hatalmas siker övezi, de az író tudomást se vesz róla, az életét egy fájdalmas családi tragédia árnyékolja be. Képtelen feldolgozni kislánya halálát, a munkájába menekül. Azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, a természetfeletti jelenségek mögött mindig szándékos, megszervezett átverés áll.
Kutatásai a New York-i Dolphin Hotelbe vezetik, ahol az a véresen legendás 1408-as számú szoba található, amelyben állítólag szellemek gyilkolnak. Enslin kész bebizonyítani, hogy ez is csak egy blöff, és kibérli a szobát annak ellenére, hogy a szálloda igazgatója nyomatékosan megpróbálja lebeszélni tervéről. Az író elfoglalja a szobát, és hamarosan a saját szemével bizonyosodik meg arról, hogy szó sincsen előre kitervelt átverésről. A szoba olyan mint a többi, amíg apró furcsaságok nem kezdenek történni. Aztán elkezdődik a maratoni rémálom. A szoba rémisztő múltja és és azok, amik elkezdenek történni, Enslin megingathatatlan elszántságát is felőrli és magába szippantja.
Egymás hegyén hátán következnek a valószerűtlennél-valószerűtlenebb jelenetek és szürreális látomások, kellemesen rémisztő képekkel és hangokkal, amik könnyen harmadrangú horrorrá silányíthatná a filmet, ha nem ütközne ki King zsenialitása. Ami Micheal Enslin kiválóan megformált karakterén jelentkezik. Ugyanis nem a szokásos sikongatós és baromabbnál baromabb cselekedeteket végrehajtó eszetlen tini, hanem tényleg egy józan gondolkodású, értelmes ember agyával végiggondolt helyzetlátása van. Ami persze szart se ér, mert a mesébe illő rémálmokat a józan gondolkodás nem játszhatja ki. Minden rémség közben kibontakozik főhősünk önző, szánalmas és gyáva élete. A lánya halála, családja elhagyása és mindenki más fejére való szarása. Igazán kellemetlen végignézni Enslin pokolbéli szenvedéseit, míg el nem jut az egyetlen logikus magyarázathoz és menekülési úthoz. Nem fukarkodtak a meghökkentő jelenetekkel és (amerikaiaknak való) szájbarágós magyarázatokkal, nem akarták a 16-os karikát és a nagyobb nézőszám miatt lejjebb vinni a színvonalat. Valóban hihető a főhős szenvedése, tényleg sajnáljuk. Igazi lélekaprító és fájdalmasan nyomasztó.
Nem a szenvedéseken át bemutatott nevelő célzatú szeretetközpontú történet ez, hanem a lélek brutális szétcincálása és megsemmisítése. Feloldás nélkül.
Ittvan egy beszámoló:
Mike Enslin híres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Legutóbbi könyvét is hatalmas siker övezi, de az író tudomást se vesz róla, az életét egy fájdalmas családi tragédia árnyékolja be. Képtelen feldolgozni kislánya halálát, a munkájába menekül. Azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, a természetfeletti jelenségek mögött mindig szándékos, megszervezett átverés áll.
Kutatásai a New York-i Dolphin Hotelbe vezetik, ahol az a véresen legendás 1408-as számú szoba található, amelyben állítólag szellemek gyilkolnak. Enslin kész bebizonyítani, hogy ez is csak egy blöff, és kibérli a szobát annak ellenére, hogy a szálloda igazgatója nyomatékosan megpróbálja lebeszélni tervéről. Az író elfoglalja a szobát, és hamarosan a saját szemével bizonyosodik meg arról, hogy szó sincsen előre kitervelt átverésről. A szoba olyan mint a többi, amíg apró furcsaságok nem kezdenek történni. Aztán elkezdődik a maratoni rémálom. A szoba rémisztő múltja és és azok, amik elkezdenek történni, Enslin megingathatatlan elszántságát is felőrli és magába szippantja.
Egymás hegyén hátán következnek a valószerűtlennél-valószerűtlenebb jelenetek és szürreális látomások, kellemesen rémisztő képekkel és hangokkal, amik könnyen harmadrangú horrorrá silányíthatná a filmet, ha nem ütközne ki King zsenialitása. Ami Micheal Enslin kiválóan megformált karakterén jelentkezik. Ugyanis nem a szokásos sikongatós és baromabbnál baromabb cselekedeteket végrehajtó eszetlen tini, hanem tényleg egy józan gondolkodású, értelmes ember agyával végiggondolt helyzetlátása van. Ami persze szart se ér, mert a mesébe illő rémálmokat a józan gondolkodás nem játszhatja ki. Minden rémség közben kibontakozik főhősünk önző, szánalmas és gyáva élete. A lánya halála, családja elhagyása és mindenki más fejére való szarása. Igazán kellemetlen végignézni Enslin pokolbéli szenvedéseit, míg el nem jut az egyetlen logikus magyarázathoz és menekülési úthoz. Nem fukarkodtak a meghökkentő jelenetekkel és (amerikaiaknak való) szájbarágós magyarázatokkal, nem akarták a 16-os karikát és a nagyobb nézőszám miatt lejjebb vinni a színvonalat. Valóban hihető a főhős szenvedése, tényleg sajnáljuk. Igazi lélekaprító és fájdalmasan nyomasztó.
Nem a szenvedéseken át bemutatott nevelő célzatú szeretetközpontú történet ez, hanem a lélek brutális szétcincálása és megsemmisítése. Feloldás nélkül.
(forrás, hogy ne legyek szemét kirakom: http://braincrack.wordpress.com/2007/12/04/1408-baszottul-gonosz-szoba/, és http://www.herrflicktekaja.hu/e107_plugins/content/content.php?content.187)
na ennyi,
előzetes:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése