Kéne....

Kéne egy perc, amikor meg tudnám érteni a dolgokat,

Kéne egy perc, amikor valakivel összeérinthetem ajkamat.

Kéne egy perc, amikor szabadon szállhatok,

Kéne egy perc, amikor azzá válhatok ami vagyok.

Kéne egy perc, ahol álomvilágom valahol meglelem,

Kéne egy perc, amikor idejön az akire szükségem van,

Kéne egy perc, amikor tökéletesen érezem magam.

Kéne egy perc, ahol ne táruljon elém a világ mocska,

Kéne egy hely, ahol szemem elé nem ez tárulna,

Kéne egy perc, ami alatt minden megváltozna.

Kéne egy emberiség, aki hajlandó lenne változni,

Kéne egy ember, aki képes lenne másokra hatni.

Kéne egy világ ahol nem kéne ennyit kívánni,

Kéne egy hely, ahol nem félelemmel kéne az utcára lépni,

Kéne egy perc, amikor, amit kívánsz, egy perc alatt meg tudnád kapni.

Elveszett öröm száll a levegőben,

Múltját keresi, Mert nem tud másban élni,

Mindig visszavágyakozik, és ezerszer bánja,

Hogy máshogy alakult, és nem mehet vissza újraélni,

Azokat a  tökéletes perceket, amikor megállt az idő,

És nem tette azt tönkre senki,

Most. ez a jelen. Csak egy test, érthetetlen lélek társul hozzá.

Megérteni kívánja a dolgokat, hogy miért olyan múló és változó a pillanat.

Elmerül, kisvilága zajában, ahol próbálja megtalálni önmagát.

_______________________________________________________

Ez most ilyenre siekredett:/ valahogy ez járt a fejemben, és leírtam..

amúgyis rég írtam már, de sokan elvették a kedvem a blogozástól...

.De mindegy, nem érdekel más véleménye... :)

A szünet unalmasan telik, de remélem, így utolsó napokra történik valami izgalmasabb is.

Tegnap megismertem egy lányt, és megint azt a hihetetlen érzést éreztem, mintha 1000 éve ismernénk egymást. Ez már nem az első alkalom, eddig 2 emberrel éreztem ilyet. Ez egy csoda lenne? Vagy csak véletlen, hogy összetalálkozok valakivel, akivel elsőre megértjük egymást, és akinél első beszélgetésnél azt érezhetem, hogy megbízhatok benne, mint a legjobb barátomban? Kiderült az is, hogy rengeteg mindenben hasonlítunk, sőt a legnagyobb bajunk is, szinte ugyanaz, (...) és eszméletlen örömmel halottam, hogy fel tudtam őt vidítani, akármilyen rossz kedve is volt. Hátmég nekem miylen jó kedvem lett=) Az is nagyon jól esett, hogy azt mondta nem midnenkivel ilyen első beszélgetésre, és énis pont ilyen vagyok, az egyszerűen pár sorból kiderül, hogy itt valami más...*.* dehát ez egy különleges dolog volt^^

Örülök, hogy megismerhettelek Amy<3

ennyi mára. puszpusz.

Az 1408-as szoba,

Volt szerencsém múlthét este Barbival Ilussal, és Drótival megnéznem az 1408-as szobát. Sajnos, még csak most tudtam a beszámolást megírni róla, azóta piszkozatként mentegetem.. mostanában semmi időm nemvolt semmire._.   ...Ahww nagyon jó film volt, és imádom az ilyen horror/thrillereket*.* Az egész történet nagyon tetszett, helyenként kiszámítható,és a történet zavarossága miatt mintha a nézők jobban szenvednének, mint a főszereplő...A film nagyon jól megvolt csinálva, minden elismerésem az alkotóknak.
Ittvan egy beszámoló:

Mike Enslin híres bestseller író, aki paranormális jelenségekről írt könyveivel futott be. Legutóbbi könyvét is hatalmas siker övezi, de az író tudomást se vesz róla, az életét egy fájdalmas családi tragédia árnyékolja be. Képtelen feldolgozni kislánya halálát, a munkájába menekül. Azon dolgozik, hogy bebizonyítsa, a természetfeletti jelenségek mögött mindig szándékos, megszervezett átverés áll.
Kutatásai a New York-i Dolphin Hotelbe vezetik, ahol az a véresen legendás 1408-as számú szoba található, amelyben állítólag szellemek gyilkolnak. Enslin kész bebizonyítani, hogy ez is csak egy blöff, és kibérli a szobát annak ellenére, hogy a szálloda igazgatója nyomatékosan megpróbálja lebeszélni tervéről. Az író elfoglalja a szobát, és hamarosan a saját szemével bizonyosodik meg arról, hogy szó sincsen előre kitervelt átverésről. A szoba olyan mint a többi, amíg apró furcsaságok nem kezdenek történni. Aztán elkezdődik a maratoni rémálom. A szoba rémisztő múltja és és azok, amik elkezdenek történni, Enslin megingathatatlan elszántságát is felőrli és magába szippantja.
Egymás hegyén hátán következnek a valószerűtlennél-valószerűtlenebb jelenetek és szürreális látomások, kellemesen rémisztő képekkel és hangokkal, amik könnyen harmadrangú horrorrá silányíthatná a filmet, ha nem ütközne ki King zsenialitása. Ami Micheal Enslin kiválóan megformált karakterén jelentkezik. Ugyanis nem a szokásos sikongatós és baromabbnál baromabb cselekedeteket végrehajtó eszetlen tini, hanem tényleg egy józan gondolkodású, értelmes ember agyával végiggondolt helyzetlátása van. Ami persze szart se ér, mert a mesébe illő rémálmokat a józan gondolkodás nem játszhatja ki. Minden rémség közben kibontakozik főhősünk önző, szánalmas és gyáva élete. A lánya halála, családja elhagyása és mindenki más fejére való szarása. Igazán kellemetlen végignézni Enslin pokolbéli szenvedéseit, míg el nem jut az egyetlen logikus magyarázathoz és menekülési úthoz. Nem fukarkodtak a meghökkentő jelenetekkel és (amerikaiaknak való) szájbarágós magyarázatokkal, nem akarták a 16-os karikát és a nagyobb nézőszám miatt lejjebb vinni a színvonalat. Valóban hihető a főhős szenvedése, tényleg sajnáljuk. Igazi lélekaprító és fájdalmasan nyomasztó.
Nem a szenvedéseken át bemutatott nevelő célzatú szeretetközpontú történet ez, hanem a lélek brutális szétcincálása és megsemmisítése. Feloldás nélkül.

(forrás, hogy ne legyek szemét kirakom: http://braincrack.wordpress.com/2007/12/04/1408-baszottul-gonosz-szoba/, és http://www.herrflicktekaja.hu/e107_plugins/content/content.php?content.187)

na ennyi,
előzetes: 

Köszönet Májlónak<3

Ez a bejegyzés Májlónak szól, mert rengeteg hálával tartozok neki azért, hogy van nekem, és rettenetesen megszerettem, és örökké barátok maradunk. <3  ő az aki nap mint nap jókedvre tud deríteni, és eszméletlenül tud hiányozni 2 nap után is ha nem beszélünk =( Sose hittem, hogy valakinek ennyit jelenthetek. Soha senkitől olyan szavakat amiket ő ír, még nem halottam. Olyan szépen ki tudja fejezni magát, és nyíltan tud beszélni a dolgoktól.Amióta ismerem rengeteget változtam énis.*-*  Egy baráti ölelésért hihetetlen mit meg nem adnék.Vele már a megismerkedésünkkor olyan volt, mintha 1000 éve ismernénk egymást. már 4 nap után, a legfontosabb emberek közt tartottam őt *-* Imádjuk a zenét, rengeteg mindenben egyezik a véleményünk, ő az egyedüli aki a legszarabb hangulatomban is tud lelket önteni belém, és tudom, hogy akármikor akármiben számíthatok rá. Sokszor rossz a kedvem, de nem akarom elrontani az ő kedvét is...mégis két sorból rájön ha valami bajvan... és meghallgat, megvigasztal mindig, és ez fordítva is így igaz. *-* Legtöbbször ugyanolyan hangulatunk van, ha neki rossz, én felvidítom őt, ha nekem, ő mindig felvidít. Vele a legfelszabadultabban tudok beszélni, teljesen magamat adhatom neki, és a legszebb, hogy legtöbbször ő tudja kifejezni azt amit én akarnék mondani... Akármi is történjen, vagy akárhogy is maradjon/legyen, még ha sohase látom őt, akkoris az egyik legkedvesebb barátomnak tekintem őt, és senkinek a világon nem érdekel a véleménye ebben a témában, hogy én kit minek nevezek. Ez egy barátság ami nem a külsőn, az önérdekeken, a kényszeren és a képmutatáson alapul hanem a  közös témákon, a szereteten, feltételek nélküliségen és a megértésen. Erős dolog köt minket össze, valami leírhatatlan,...hihetetlen, olyan mintha mindig is ismertem volna őt, egyedül ő ismer engem igazán. és kimerem azt mondani, hogy én is többet tudok róla másoknál... Nem is tudom, hogy még mit írhatnék, ha eszembe jut valami úgyis leírom.

szeretlek Májló<3

______________________________________________________
"Néha elég egy pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halára rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot. Amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet."

Gólyabál & Hippinél ma este *--*

Háá mai nap: D  4 kor keltem-.-", aztán persze megint túl sokáig álltam a tükör előtt, és nem jútott időm reggelizni, úgyhogy elindultam egy zsömlével a vonatállomásra, ami nagyon messze van innen, úgy kb, 30 perc séta :S na de mindegy végül elértem a vonatom, és beértem fasza első órára ami 7:15-kor kezdődik... na de ennyit erről, aztán jött a jó része a napnak, mert ma gólyabál volt, és mi szerveztük a 9.-eseknek. Az egész a RETRÓ (:S -.-") stílusban volt megtervezve, a 4 osztály 4 alsítulsban kelett beölttözzön -Disco, -Pank, -Hippi, és Rock and Roll. Plussz még mi is beöltöztünk annak, aminek akartunk, én Hippi voltam(Y) : D Rengeteg munkával járt, meg a legjobb feladat is, a vágóhídon divatbemutatót tartani a zebrán az autósok előtt,  elmaradt a rossz idő miatt: S szóval csak a suliban maradhattunk, persze nekünk tavaly öleléseket kellett ott gyűjteni :O XD... első feladat az volt, hogy udvaron gyűlt össze mind a négy 9. osztály, és futniuk kellett meg gólya avató verset utánunk mondaniuk, :D utána kiválasztottam 4 emberkét az egyik osztályból és  fel kellett őket vinni, egyik folyosóra ahol divatbemutatót tartottak a suli előtt. aztán nagy szünet és vmikor 3-kor kezdődött a normális tornatermes, feladatos gólyabál, addig berendeztük, meg elvoltunk benn, Zúgott  HC, meg Rammstein, meg ki mit akart...:D és táncoltunk akarom mondani ugráltunk Renivel meg Gicával, és vidi is van róla, de inkább nem égetem vele magam:$ Na de olyan fél5-körül el is kezdődött a műsor, miután előtte valami paraszt csávó PAJZÁN NÉPMESÉKET mesélt a tornaterembe, hát az.. az készvolt. Ennyire primitív, és és ekkora szart még soha nem halottam:O Ezt úgy mondom, h az utolsó 4 percben voltam benn, azelőtt fogalmam sincs miket mesélhetett, de az a 4 perc bőven elég volt,  "9 liba rakjon seggbe" meg ilyeneket mesélt.. á na készXD és káromkdott meg minden.. páff na mindegy: D kellet  rögtönzött táncoljanak, meg választottunk bálkirálynőt és bálkirályt, és nekik lekvárral bekent fóliát kellett két oldalról nyalogatniukx'DD Másik legjobb, az volt amikor mézzel bekentük 4 emberke arcát és egy popcornnal teli tálból kellett gumicukrokat gyűjteniük szájjalXDD  Meg volt 2 rákészülős feladatuk, egyik, hogy egy általuk választott számra videoklippet eljátszaniuk, másik meg egy tánc volt, na de mindegy, egyszóval jóvolt, sokat szakadtunk... mostmeg ittvagyok Ilussal Hippivel és Drótival és enyhén szólva elvagyunk: D Na most mennem kell, holnap még folytatom :D na pápápusz*-*

ne ijedj megXD

Na szóóval, éppen sablonokat próbálgatok, szóval folyton változik a blog kinézete: S na de majd jólesz jólesz.. :DD Ezeket majd valahogy átszerkesztgetem, és akkor nem ezek az alap szarságok lesznek:D

na addigis pacsii xP

álarcok, barátok...

Mindenkinek megvannak a maga álarcai. Senkise viselkedik ugyanúgy minden emberrel, Én pedig kezdem felismerni, hogy kik is azok az igaz barátok. Ma rájöttem arra, hogy rengeteg olyan embert ismerek akik csak egy álarcot mutatnak nekem. Na meg ma beszólást kaptam arra, hogy én nem tudom, kik az igazi barátok, és nem tudom mi az igazi szerelem, és azt próbálta bebizonyítani valaki, hogy én NEM NEVEZHETEK VALAKIT  legjobb barátomnak, akit csupán netről ismerek. De akit megismerek és tudom h ő iagazat mond, meghallgat, megért, megvannak a közös témák, és egyet értünk bizonyos dolgokban seggnyalás nélkül,  azt tudom szeretni, mert nem az a gond egy emberrel hogy nem látod, és nem találkozol vele, hanem az hogy valaki a levegőbe beszél, meg benyom egy ilyen szlájlit a te kis gondjaid bajaidra, -->:( viszont kinevet és nem tudja igazából mit érzel és továbbadja.

De milyen már ez a világ?

Nem adhatom magamat mindenkinek, emiatt főként, ha magamat adom ezvan, nem értenek meg, kinevetnek, belédkötnek. Teszem hozzá nem mindenki.De ők most meg kell, hogy elégedjenek az én álarcommal. Amit talán sokan észre se fognak venni... épp annyi, hogy nem kell mindenkinek mindenről tudnia. Csak aki megérdemli.

És kinek kellenek a felszínes barátok? ...

Ezek az emberek ok nélkül beléd kötnek, csupán mert nem vagy nekik szimpatikus, és nagyobbnak érzik magukat nálad, mert mindenben de mindenben megtalálják a rosszat, akármilyen jóindulattal közeledsz valakihez, aztán elég egy rossz beszólás, ez kibaszott smile, vagy éppen annak a hiánya, mert ha nem raksz minden sor végére kettőspont dé-t akkor valami bajod van, vagy mittudomén...

Ha valaki olyanon nevet ami egy kicsit sem viccces másoknak az a saját fájdalmait akarja leplezni

de mit ér vele?  A többi ugyanilyen embernek ez tetszik ez a menő, ez az amit elakarnak érni, az utálat teszi őket naggyá mert ha flegma vagy és ha leoltod a szegény ártatlan embert akkor már te vagy a király éss a sok talpnyaló felmagasztal. na ennyi. Ezek közül, rengeteg gondolatot köszönhetek Nikcsinek (Clytie) és Májlónak <3

FELBECSÜLHETETLEN PILLANATOK.*___________________*

"amikor elmondhatod valakinek, hogy mennyit is számít neked, és igazi érzelmek beszélnek belőled..."

Változik minden.

Mi történik velem? Miért változott meg minden? Miért érzem úgy, hogy nem is ezen a világon lennék?

Olyan különös hangulat fogott el, Egy bizonyos "filmbeli élet" idill, A New Yorki fények, Magas épületek, egy amerikai érzés.. vagy egy másik: egy partonfekvős naplementés, vízpartos hangulat, esti szellő, csillagok felettem... A legrosszabb, hogy nem vágyok egyaltalán erre az életre amiben most élek. Ki akarok törni. VÁLTOZTATNI AKAROK. és lázadni!

Az élet belekényszerít abba, hogy én olyan dolgokat éljek meg amiket soha nem is kértem.. miért kell ez? Azt mondják erős vagyok, mert olyan dolgokon mentem át ami után még tudok mosolyogni. És kitartó vagyok, mert mindig reménykedek a jóban.

Tudok igen, de azt senki sem tudja, hogy ez csak egy éve van így. 1 éve, hogy új osztályba kerültem, új barátaim lettek, és nem kell nap mint nap azt átélnem ami 6.-tól 8.-ig volt. Nem mertem ránézni senkire sem, nem mertem barátkozni, csendes voltam, mégis egy hiperaktív, különc gyerek.

NIKSA, NIKOSZ egyszerűen hallani is szörnyű ezt a két nevet, pedig akkor hogy tetszett.. de ez is csak arra az énemre emlékeztet..Az utcákon félelemmel mentem végig, Szorongtam, szörnyű volt, alig vártam, hogy egyedül lehessek. Nem tudtam kik azok a barátok, mi az élet, milyen az, ha van aki jóban rosszban kiáll melletted, mi az a szerelem, mi az a tényleges fájdalom. Pedig akkor nap mint nap szenvedem... Azóta más problémák vannak: S sok menthetetlen helyzet... Minden meg változott. ismét ez a gondolat.. nem hagyja el a fejem... és örömmel tölt el. Mégse vagyok megelégedve. A nyáron rengeteg minden történt. Újnév, Újélet, Újbarátok.Újszemélyiség. Nem egy kitalált személyiség, egyszerűen csak észrevettem, hogy már nem vagyok a régi. Mások hatással voltak rám, az új suli meg végképp, az tette a legnagyobb hatást, igaz ez már egy éve volt 9.-től. És azt érzem, hogy sodor az ár... például ami a legrosszabb, hogy itt van a nyakamon a TÉL. a tééél fúúj. Gyűlölöm. Hideg van, fázok, narancs, fahéj, karácsony, hó, karácsonyi vásár, télapó, ajándékozás, de legfőképp kényszerített öröm. Örüljek annak, hogy összegyűlik a kiscsalád? jajj de jó, .. Vegyek ajándékokat? veszek szívesen, annak aki megérdemli. Anélkül, hogy én ezt visszavárnám.De ezt csak ilyenkor szabad? Ha nincs ünnep nem lehet ünnepelni? Ha egyszerűen csak jól mennek a dolgok, és épp nincs láthatáron semmi ami miatt egyből gyomoridegem lehetne, akkor az már nálam "ünnepnek" számít, mert boldog vagyok. Ténylegesen boldog. Nem csak azért mert megszületett a Jézuska vagy jön a nyuszi vagy egy évvel idősebb lettem. Hanem mert nem kell aggódni, De ilyen mikor lesz? mikor van? nincs ilyen, mindenbe meg lehet találni a hibát, és előre megteremted magadnak a rossz helyzeteket. Azzal, hogy egyből ráizgulsz arra, hogy jajj ne ez BIZTOSAN így és úgy fog történni. Én már nem is csodálkozok, ha ez úgy is lesz, mintha ténylegesen előre tudnám vetíteni a rossz dolgokat. Akkor ez miért nem lehet így a jó dolgoknál is? Van egy olyan gondolatom, hogy azért van, mert mindig ott van bennem a kételkedés, és nem tudok 100% -ig biztos lenni magamban. Persze abban biztos vagyok, hogy valami rossz fog történni. Még nem tudom mi az oka ennek. erre még visszatérek.
Még rengeteg gondolatom van mára. De nincs erőm leírni. Most nagyon fája fejem. Biztos a sírás miatt... Következő bejegyzésemben köszönetet szeretnék mondani azoknak akik mindig mellettem állnak. Egyelőre ennyi, és örülök, hogy blogozhatok végre. :)