Hetek óta, csak törölgetem a piszkozataimat, bármit is írok nem tetszik Nem merem, nem tudom leírni, azt amit igazán szeretnék, azt amit most érzek. De most jólesik leírni, ...ha most belegondolok abba, hogy mit érzek mostanában, milyen gondolatok, hangulatok kavarognak bennem.. annyira érthetetlen minden. Telljesen összezavarodtam. Megjött a tél és hideg van, még a megszokottnál is jobban elveszi a kedvemet, hogy az utcára lépjek. Aztán már csak 1 hét van, meg az utána lévő hétfő, amikor csak ajándékozunk, meg ilyesmi. Még mindig nem találtam ki kinek mit adhatnék. Valami olyasmit szeretnék, ami az illetőre illik, és ha ránéz én jútok az eszébe. Na mindegy, majd körül kell még nézzek.
Elég csak kinéznem az ablakon, hogy rossz kedvem legyen. Minden olyan kopár, nincs egy szál levél se a fákon, minden fekete fehér. Színtelen. Hangtalan és Füstszagú. Kilépek, és még jobban egyedül érzem magam. Ez az a táj, a hangulat ami nagyon nem az én világom. Nekem szükségem van a színekre, a melegre, főleg a szerelemre. Folyton csak rágódok, gondolokozok, és nem bírok tovább lépni a múlton. Én csak azt az egyet szeretném, ha minden olyan lenne mint rég, és újra augusztusban lennék, és újra megismerhetnék olyan embereket mint akkor, főleg egyvalakit. Akit azóta nem tudtam elfelejteni.Vajon ő még gondol rám? Ha eszébe jutok mosolyog, vagy inkább elkergeti a gondolatot? Miért kell mindennek vége legyen, hiszen annyira nem akartam, és sose éreztem, hogy valakiért a világon mindent megtennék, és a nap 24 órájában csak rá gondolok, és senkise volt azóta annyira tökéletes mint Ő. De nem volt alkalmam igazán megismerni őt. Talán jobb is. Úgy mégjobban fájt volna. és talán ennek így kellett történnie, talán nem kellett volna belekezdeni, ha tudtuk, hogy ez úgyse valósulhat meg igazán. Inkább csak egy közös álom volt. Ami soha de soha nem valósulhat már meg. Marad egy álom, egy szomorú gondolat. egy emlék. Azóta nem kellett senkise. Nem kellett más... mégis úgy döntöttem újra merek szeretni, és talán újra szerelmes leszek.De csak egy meggondolatlan cselekvés volt, és csalódnom kellett. Sajnos nem olyan vége lett, mint amilyet szerettem volna, de már teljesen mindegy, ez már így fog maradni, ha elmegyünk egymás mellett már csak ismeretlenek vagyunk. Mindig is azok voltunk. Ígyhát nem sok változott. Úgyhogy a szünetet is "egyedül" kell töltenem... Remélem az új év új szerelmet is hoz magával... és végre tényleg megtalálhatom azt akit igazán szerethetek, és ő is engem.
Amúgy nem tudom, hol fogok még szilveszterezni, de egy óriási buliba szeretnénk menni Gicával, szóval ha valaki tud egy jó bulit akkor szóljon^^
Amúgy a hétvégém nagyon jól telt^^ Pénteken átjött Reni, és nagyon nagyon jóóvolt*-----* annyit szakadtama röhögéstől, hogy már izomlázam van XD A legnagyobb azvolt, amikor a villamoson mellénk állt egy nő, és ránknézett, és elkezdi, hogy: "Egysek azthiszik, hogy nem veszem észre ha követnek" hátigen>< kitört belőlünk a röhögés, amellett viszont nagyonis sajnálatra méltó, hogyha valakinek ilyen fokú üldözési mániája van:/ nekünk meg nem tűnt fel, hogy vajon mióta jöhettünk együtt, de engem elég egyszerű lehetett megjegyezni a hajam miatt: D Emelett rengeteget röhögtünk még, és egész hajali 2-ig pipáztunk este*-* ahww annyira jóvolt^^
Szombaton meg hazament Reni, én meg visszakísértem őt keletibe, ahol találkoztunk Gicával, és utána ő jött át hozzám, és este befestettük neki Cintivel a haját, uhh hát eszméletlen jó lett*-*
De nekem estére nagyon megfájdult a fejem, úgyhogy korábban lefeküdtünk, na mindegy. szóval nagyon jól telt ez a hétvége, a gáz az, hogy holnap magyar dogát írok, amiből ígyis bukok, ugyanis a tanárnő utál engem, és midnenért egyest ad:/ hmm.. szerintem mára ennyi elég is lesz. Igyekszek mostantól többet írni, vagy ha lesz időm.
pápá: )
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése