in my shadow.

Nem tudom kifejezni. Szeretném leírni, de a kezeim nem engedik, és a gondolatok meg szanaszét vannak. Az elmúlt egy hét egy nagy (N) volt. Túlzottan ingadozik a hangulatom. Egy perc alatt elfog a sírásra való késztetés, de azt gyorsan leküzdöm, mert nem szabad. megígértem Nikcsinek. Inkább nevetek.  Összevesztem sok emberrel, sokak nagyot süllyedtek a szemembe, 4 ember közelebb került hozzám, 1 valaki pedig... na ez az, amit most inkább nem is írnék le.

Írnék még sok mindenről, de attól is undorodom, hogy leírjam. inkább elhallgatom. 

 ...Veled aludva
rólunk álmodom: arról,
hogy veled alszom....

"Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket. A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy. " 

Megváltoztam. Azt se tudom hányszor kezdem el ezt írni, de most hogy Májló is ezt mondta, ... nagyon fáj.  Már semmi se a régi. Semmit se szeretnék, hogy olyan legyen mint most, nem szeretnék itt élni, csalódásokat tűrni, olyan környezetben élni, ahol 2 perc alatt a padlón találom magam. Elegem van a megoldások kereséséből, és abból, hogy nekem minden felett szemet kell hunynom, tűrnöm kell azt hogy szarnak néznek, kihasználnak, visszaélnek az önzetlenségemmel. tűrnöm kell, és mosolyogni, hogy ne lássák, hogy baj van. A tükörbe nézve saját árnyékomat látom. Ha kimutatom a könnyeim akkor meg én vagyok a hibás. Gyomorgörcs, és ökölbe folytott indulatok.  Lehet, hogy szükségem lenne egy sétára a mező közelében... itt van egy utcányira.. Kiállni a csillagok alá, a semmi közepére, és ordítani. 

Lehet, hogy csak nézőpont kérdése,  és máris máshogy látnám. De körülvesz a falam.

padlón. újra. itt lenn. hidegvan. fázok.