disorder_paradise

2010. január 28., csütörtök

újkép.*-*

Sajnos nincs nagyon időm blogozni, tanulnom kell még nyelvtanra, mert holnap TZ-t írunk:////
De csináltam 2 újképet:
































Vipenlehetkomizni.*-*
na mára ennyi. PÁPÁPÁPÁÁ

2010. január 26., kedd

túllépni....

Tudom, hogy magamnak köszönhetem, hogy akármikor képes vagyok szilánkokra törni magamnak a szívem.Talán a naivságomnak köszönhetem, talán annak, hogy mindig adok még egy esélyt, talán annak, hogy nem hallgatok akkor amikor kéne egy őszinte baráti szóra. De lehet, hogy túl sok a kitartás bennem, és álomvilágban élek. De az álmoknak nem itt van a helyük. Hogy kerülhetnek a valóságba?

Mélyponton vagyok, de nem csak emiatt. Más okai is vannak. Rengeteg minden más is,  ugyanis, sikerült mindennek így egyszerre....
Nem tudom mit kezdjek magammal, nem tudom már mit érzek. Én nem tudok se szeretni, se gyűlölni. Most pedig mindkét érzés egyszerre kavarog bennem. Talán most nem kéne belekezdenem semmi újba. Talán csak azon kéne most lennem, hogy túllépjek mindenen ami fél év alatt rosszul sikerült. De tudom, hogy pont ez a rossz hozzáállás. Tanácstalan vagyok... csak úgy telnek a napok, egyszer jól telik minden, egyszer meg megint a földön találom magam. Nem tudom ki, vagy mi segíthetne, de nem is kérek segítséget.... Önző vagyok, ha azt mutatom, hogy a legszebb mosoly mögött sincs semmi se rendben? ... nem bírom látni, hogy a barátaim sem tudnak segíteni, és nem bírom azt se látni, hogy mindenkinek megvannak a maga bajai, és együtt, ha már mindenki szenved.....

Péntek este Gica. mindent köszönök. :'(
Felejtek. ismét. Túllépek....nem megy.
 

______________________________________________
Százszor fogalmaztam át e lapot,
Százszor gondoltam át mit írjak Neked,
Számítok rá, hogy választ nem kapok,
Száz év múlva sem érem el a kezed.

Beszélni nehéz, ezért csak írok,
Remélem, olvasod e levelet,
Torkomban gombóc, szólni nem bírok,
Kérlek, ne felejtsd el a nevemet!


Erősnek mutatom magam, de amikor nem lát senki, könnyezek,
A szobám mélyén éjnek éjén a sötétségben ő vezet,
Vagy Te, ha véletlenül hallgatod ezt a számot,
Most írok egy levelet, amelyet Neked szánok.
Az egész életem csődbe ment, lehúzhatom a klotyón,
Indulásra készen állok, már nincs itt semmi motyóm,
De mielőtt kilépek, még visszanézek egyszer,
S a belőled fakadó űrnek adózok egyetlen néma perccel!

Elbúcsúzni jöttem csupán és bocsánatot kérni,
Amiért nem tudtam a vágyaidhoz felérni.
Bocsánat azért, mert örökké megbecsültelek,
Bocsánat azért, ha úgy tűnt némán elküldtelek.
A mennyben voltam Veled és repültem ott fenn,
Most meg széthullik minden, újra itt vagyok, itt lenn.
Nézem a kezed, koszos, többé nem érhet már hozzám,
Nézd a szemem, könnyes, ezzel tisztára mosnám.
Nézem az ajkad, altat, egy ideje némán hallgat,
Nézd a szavakat a papíron, mind érted jajgat!
Nézem az arcod, ami száraz tényeket hidegen közölt,
Nézd a lelkem, itt soha nem látod meg a közönyt.
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
 
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet,
Lassan csorog rá a papírra, az életem gyors lepereg,
Fájdalmas óráknak élem meg a tovatűnő perceket.
A toll kicsúszik a kezemből, többé már nem serceg.
Minden emlékemmel két kezem között vérbe fagyva heverek,
De már megérte, ha csak egyszer is szíven talán pár sorom,
Talán megérted, hogy a bitófát csak önmagamnak ácsolom,
Te meg csak kirúgod a széket amin, lábujjhegyen ácsorgom.
Csak szerettem volna visszahozni újra a szép képeket,
Látni akartam ismét szemedben a fényeket,
De Te csak alázz, gyalázz, taposs el, mint egy undorító férget!
De én még az utolsó szavaimmal kiadom ezt a mérget!
Szeretlek, megőrülök, de nem fogod fel soha már,
Nélküled kínok száza, álmatlan éjszakák sora vár,
Most úgy megyek el, hogy az életemben nem maradt több vigasz,
Mert tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?

Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz.
Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm,
Pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm!
Egy szomorú dallamot játszik a hallban a zongora,
Ez a lágy mézédes pillanat emlékeztet csókodra,
De most nincs más, csak egy törött üveg, ezzel felvágom az eremet
És vérrel írom alá Neked ezt a búcsúlevelet!

Most már sírok a képeken, amiken eddig Veled nevettem,
Most már a polcomról levettem minden emléket, amit szerettem.
Most írom, amíg bírom a szánalmas utolsó levelem,
De őszintén! Ez Neked csak egy szó csupán, akárcsak a szerelem.
Pedig érted meghalnék mindig, ha tudnám, hogy volna mért,
Tegnap sírtam, ma sírok és sírni fogok a holnapért.
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan,
Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra,
Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra.
De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít,
Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít.
Eltaszítanám az életem, ha ehhez elég bátor lennék,
De csak a gondolattal játszom, hogy a tollal olyat tennék,
Hogy mielőtt befejezem ezt a levelet előtte átszúrnám a gigám,
És így megszűnnének az érzéseim és vele minden hibám!
De nem! Továbblépve megőrzöm örökké a nevedet,
És talán Tejis rájössz ki vagyok, ha olvasod ezt a levelet. 
______________________________________________

2010. január 19., kedd

Csak úgy jött.

 Tőlem nem megszokott a versírás...Sőt ez nem se tetszik. de azért kiteszem. határozatlan ideig....
 Hát tessék:

.::.
Én eldobtam már mindent, ami a múltról szól nekem,
Kiürítettem már minden rossz emlékem.
De néha ha emlékek törnek fel össze- vissza,
testem is beleremeg ezeken gondolkozva.
Én éreztem milyen mikor fenn és lenn,
fél év alatt megéreztem a lehetetlent.
Éreztem, hogy feladom, én tovább ezt nem bírom.


Egy pillanatra elmennék innen,
El a messziségbe, hogy minden rossz emlék mi volt,
Merüljön feledésbe.
Hagyom most neked, hogy fogd meg két kezem,
Kísérj el engem.
Nem tudom miért minden így egyszerre,
nem tudom, de minden úgy értelmét vesztette.
Tudom, hogy az élet rövid, kevés benne a tökéletes perc,
De pont azért most, hagyom, hogy a pillanat magával ragadjon,
Így szívemből minden érzés szabadon szálljon.


Félek, mert tudom, így sokan belém láttok,
Szívembe betekintést nem sok embernek adok.
Ha elveszve érzem magam,
nem árulja azt el, maximum pár szavam.
Leomlani magam körül, nem hagyom kicsi falam.


Állok és küzdök, a reménnyel kergetőzők,
egy útitársra vágyok, de már rég elvesztek az álmok,
haladok ahogy sodor az ár, és ahova kerülök, az talán nem a magány.
Attól búcsúzok, ellököm magamtól,
nem engedem, hogy többé szívembe marjon,
és, hogy minden egyes egyedül töltött perc,
hogy tudjam ha szükségem van valakire,
ott állsz tőlem egy lépésnyire.
Nyújtod a kezed, magadhoz húzol,
Ha kimondod, hogy szeretlek sose hibázol.
Körülöttünk a vaksötét csillagos éj,
odakint most minden olyan tökély.
Fúj kinn, didereg a hideg szél,
A fék lombja ide-oda dőlőngél.
Látom, látom ha felnézek, felettünk felgyullad az éj egy kicsi része,
Átfut egy csillag az égen,
most minden olyan tökéletes mint régen.
Karjaidban telik az idő, eljön a reggel, ha elmész, én akkor se feledlek el.

.::.


Mára ennyi. puszpás.

2010. január 18., hétfő

Hangulat.

Szeretem a sötétet (: *-*
Mégjobban szeretek benne hangulatokat teremteni. ...Nyár van. Számban jéghideg sárgadinnyés füstöt érzek....szédülök kissé..., ha kinyitom a szemem, csillagokat látok magam felett. Olyan kellemes az idő, csak néha néha érzem az arcomon kellemes nyári esti szellő simogatását. Képzeled el, hogy a pillanat tökéletes, és azt szeretnéd hogy sose legyen vége. a társaság is tökéletes, valaki olyannal vagy aki mindig, mindenben megért, és most teljesen mindegy, hogy mit osztasz meg vele, az nem fog értelmetlennek, vagy hülyeségnek tűnni. most mindent kimondhatsz, megértitek egymást.:) halkan nickelback hallatszik, de beleolvad a pipa buborékolásába... Mégis csend van. már már zavarja a fülem. de mi csak fekszünk egy szivacson  a füvön, és nézzük a csillagokat. közben szívjuk a kedvenc dohányunkat... Meleg van, már nincs az a fülledt déli levegő, már lehűlt az idő kicsit, a harmat lassan leereszkedik, egyenesen az arcunkba.....

Nem tudom, sőt... mostanában teljesen biztos vagyok benne, hogy többet nem lesz olyan tökéletes pillanatom mint ezek, és mint azok amikor még az előző házunkban laktunk.. ott, azon a környéken ahol fel s nőttem, minden ártatlan gyerek emlékem oda kötődik, amikor még csak játszottunk a barátnőimmel, és semmi szar nem volt a gondolataim között, nem jött sose az, hogy most kurvára odakéne basznom egyet a falba, vagy olyan zenét hallgatni amiben végig ordítanak, mert az MEGNYUGTAT.  hogy semmi de semmi probléma ne legyen.. aki nekem ujra előhozza azt az érzést....... azazazza..... nemtudoom*___*
Akárhányszor túllépek valamin folyton felszakadnak azok a bizonyos sebek, és mindig az én kibaszott naivitásomnak köszönhető. Ezen is túllépek. Ezen is túl kell. Mert túl sokat rágódók értelmetlen dolgokon, és nem jut időm arra ami igazán hasznos.


egyébként Gicával nagyon jól telt ez  a nap(L) szertleeeek  "kéccázééér a zöld húúúús  xdxdx"



"nem összevissza firkák, látom bután nézel rám,
te kis idióta tirpák, amikorra felpörgetem a tempót,
akkor téged a hideg kiver, tudod csak azért mondom gyorsan,
hogy csak az értse aki figyel." *-*




napápá:)

2010. január 9., szombat

annyi minden történt...

 Hahaha. Az év első bejegyzése.
Szörnyen indul ez az év..... pont úgy ahogy az előző végződött.
Minden probléma most halmozódott fel. Kezdhetném a családiakkal, az osztályon belülikkel, vagy akár egy közös balhénkkal Gicával, amiből már rendőrségi ügy is lett. Úgynézki meg is húznak így félévre pár tantárgyból, és kijavítani esélyem sincs, mert lehetőséget azt persze nem kapunk... másrészt úgy ahogy van pofára osztályoz rengeteg tanár. De azért mostanában sok jó dolog is történt*-*

Kezdem a téli szünettel... 
Mondjuk úgy unalmasan telt, a karácsony is. Alap nem volt hangulatom az egészhez. Jobblett volna idén kihagyni:/ de aznap este ismét elkezdtem beszélgetni valakivel msnen... akivel hónapok óta megszakadt a kapcsolatom... sajnos nagyon rossz hírrel kerültem vele kapcsolatba, napokon át aggódtam is érte =( de most már nincs baj, és ismét olyan jó beszélgetni vele mint régen*--* örülök, hogy újra beszélünk(: tegnap este is szakadtamXDDD (Karikaa ugyee?? :DDD)

aztááán, 29.én nem éppen hétköznapi napom volt... az év egyik legszarabb emlék fűződik hozzá az egész baszott évből... és szörnyen meggyűlöltem valakit, óriási balhé volt mindenki szeme láttára a városban... na de ez nem publikus :/ tudják akiknek tudniuk kell. ennyit erről. Délkörül találkoztam Gicával árkádban, majd utána közbejött ez a dolog, utána viszont úgyvolt, hogy elmegyünk hozzájuk, befestjük hajunkat (újra rózsaszínre*--**---**) és utána go Party a Mammutba<333...... -.-" hát sajnos nem lett belőle semmi, de annak ellenére befestettük hajunk.. ittunk előtte két felest Bacardi Appleeet (L) xd (Y) aztán utánais*-* hmhmmh jóeste lett aztán(: Másnap nálunk voltunk, aztán megint vissza Gicához xd *-* és szilvesztert már Reni társaságával is együtt élvezhettük*-* Estére hardcore partyba indultunk, de nem volt már több hely, és a megközelítés is problémás lett volna:/ ez van akkor, amikor 2 nappal előtte találjuk ki, hogy most mégis mit csináljunk. Szóval ez a buli se jött össze='( 
A következő közös bulinak pedig a SZÜLINAPI PARTYNKAT tervezzük február vége felé... részletek majd csak később(:

DE!! délelőttt*-----------*
Reggel 10kor találkoztunk keletiben Robivaal, azaz kisperverzzemmel *-*----*és egész délutánig (4-ig, mert sajnos akkor indult vissza a vonat) együtt voltunk westendben, ahhhww hát nagyon jóléreztem veled magam<3 hmmm.... ahogy mondod te is, nem tudom énse mit hozhat még a jövő, remélem a közeljövőben összehozhatunk még egy talit, és és... megismerünk megint egy rózsaszín kislányt, és metrózunk, leülünk megint helyünkre a gyerekközéé :DD 
És a bejegyzés írása közben elkezdtünk beszélgetni, és úgy néz ki hétfőn újra talii ahhww*--*

__________________________________________
Ezeken azthiszem lezárult egy szakasz köztem... és valaki olyan között, akihez senki se tudhatja jobban mint mi ketten, hogy milyen fontos szál fűz egymáshoz. De akárhányszor is elmondtam neked, most is ki kell mondanom, hogy nagyon nagyon szeretlek, és nem szeretném SOHASE, hogy vége legyen köztünk ennek a barátságnak. Semmiért nem adom fel, és mindenben azon leszek, hogy ez olyan legyen mint volt. Rengeteg dolog fűz hozzád, * Texi * Örökké tart....* és még végtelenségig sorolhatnám, nem is csak zenéket, de ez a kettő ugrott be hirtelen. Te vagy az egyedüli ember aki ki tudja fejezni azt amit én nem tudok megfogalmazni. Tudom, hogy rád akármikor számíthatok, sohase hagysz a szarban, és akármiylen szar hangulatom legyen, és csak nyavajgok...elviseled ezt nekem, és midnen erőddel azon vagy, hogy felvidíts, és ez mindig sikerült eddig neked. Amióta ismerlek sikerült megváltoztatnod engem.. együtt változtunk, és remélhetőleg jó irányban, ami nekem nagyonis úgy tűnik, de most biztos, hogy nem itt tartanék. Rövidre fogva, köszönöm azt, hogy vagy nekem, és biztos vagyok benne, hogy amikor lepereg életem végén az a kis videó, rengeteg boldog percet köszönhetek majd benne neked.

Gyere, mondd el, mi a baj bébi,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.

Gyere ne félj tőlem én nem verlek át,
Ha belekezdtél hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd,ott leszek és segítek ha baj van!

.........

 Na jól van, borítsunk fátylat a múltra,
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen,
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.

Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!





 xddddddddddddd :$








<3






________________________________________
És pár kép amik mostanában készültek xdddd




huuu. : OOOXD suliban szobrászok elvoltak...





SÜNxd


szeretlek titeket(L)
Én Gica Nikci Reni Viky*-*




Most pedig írok még egy bejegyzést, mert azt amit most érzek talán holnap nem tudnám így kifejezni, szóval belekezdek*-*lehet még ma kiteszem. és van még pár piszkozatom is.. uhh.. azokat is be fejezem.:)
napápá.