... egy nap sem jön vissza az életből, hogy újraélhesd... "

A fájdalom egyszerű mély sebet ejtő szó.
Fáj ha nem vagy itt , de akkor is fáj ha itt vagy mert tudom elmész....
Fáj ha hiányzol fáj ha nem csókolsz ha nem szorítod a kezem ha nem nézel a szemembe.
Utánad akarok menni veled lenni egy hazug világot feledni. 

Mindent feladni.
Veled élni.
Kezedet fogni. 

Arcodat csókolni.
Szemedbe nézni.
Mások irigykedésein csak nevetni .
Örökké együtt létezni.

írta : Rebi (L) :'(

...most élsz most örülj hogy szép a nyár.

mama..:'(

- elengedés -

Ma meghoztam egy olyan döntést amire eddig senki más nem tudott rávenni, ezt pedig egy nagyon fontos személynek köszönhetem, mégpedig Hoffmann Milánnak. Mondhat akárki akármit, nekem akkoris az egyik legfontosabb ember az életemben. Lehet, hogy mostanában összeveszünk naponta, de egy év barátságot semmi se ronthatja el. Jövőhéten egyik nap összehozzuk azt a  bizonyos talit, és azt már most tudom, hogy azt a napot sose fogom elfelejteni. Hihetetlen egy ember ám, kiáll mellettem akkoris amikor telljesen szét vagyok csúszva, én meg csak eltaszítom magamtól. A mai vitának jó vége lett, sőt megköszönöm neki, hogy ennyit makacskodott, dee aztis mondtam, hogy mindennél jobban utálom, ha valaki bele akar avatkozni a dolgaimba úgy, hogy nem kértem rá, mert azzal nem segít, csak rohadt ideges leszek..: / De komolyan ma nagyon elgondolkoztatott. :| Kitört belőlem minden ma amit csak magamba folytottam... és kb. összevesztem mindenkivel akivel csak beszéltem. Na mindegy ez az este kicsit szarul sikeredett, de már lenyugodtam.. 

Köszönöm ezeket a sorokat, szeretlek. :

- és mi lenne, ha megfognád a régi #-t, beletennéd egy koporsóba, és beledobnád a Dunába? Lelakatolnád, és beledobnád a legmélyébe, és végignéznéd, ahogy elúszik.

- jolvan, hát megpróbálom, de ez eddig nem sikerült.

- kiállsz a partra, belenézel a tükrébe, belegondolsz, hogy mit adott neked, és, hogy a szörnyűségek, amiket okozott, mit hagytak meg a szép dolgokból. Aztán az összes rossz dolgot eldobod magadtól, a jót is, mindent, és # megszűnik a lelkedben.

Kicsöppen a földre pár könnyed, de a könnyek csak üres érzelmek.
Lenézel a porba, ahol a könnyeid ottmaradtak, aztán mosolyogsz egyet, és eldobsz mindent, könnyes szemmel, mégis mosolyogva.

Aztán elindulsz hazafelé, és végig csak gondolkodsz, lehet, hogy fáj, de a Duna folyása nem állhat meg, és már vissza sem hozhat semmilyen emléket. Az összes dolog, ami szép volt, már csak egy úszó valami, ami pár óra alatt országokkal arrébb van.

A szíved mélyén fáj, hogy eldobtad, de megtetted, és már nem jöhet vissza.

 májló sorai ~

 "az marad meg ami szép volt, örök emlékek."

őszintén.. - hosszú idő után új post.

Hát ez már megint félbehagyva,

Magányos sorok ülnek a lapon, mind áthúzva.
Inkább eldobom a tollam, úgysem találom a szavakat,
Ha te belém látnál, látnád azokat a nagy falakat...
Ez nem egy dalszöveg, sem szókimondó rap sorok,
Holt csendben születő mély gondolatok.

Hiába a szerelmes szó, ha azt hiszed itt minden maradandó,
Harc az élet, küzdés és elmúlás,
Végetérő szerelem, fájdalmas lemondás.
Nem olyan könnyű lemondani.
Elengedni, hagyni a másikat szabadon szállni.

Én nem vagyok az az erős fajta,
És belátom, most én vagyok a múlt rabja,
Itt van velem minden pillanatban, és a kezemet fogja, visszaránt a múltba.
Jobb ha már nem is kezdek kapálózni,
Ezek olyan emlékek, amik még ma is képesek ugyanolyan bánatot okozni.

Amíg hullanak a könnyek, addig nem érezted a fájdalom tetőpontját,
Akkor van az, hogy nem számolod már tovább se a napot, se az órát.
Egy pillanat alatt valami olyan üt a szívedbe,
Hogy azt már nem lehet fojtani tömérdeknyi könnyekbe,
Nem lehet ép ésszel felfogni,
Elnémulsz, hallgatod a csendet, nekiállsz a semmit merengni....

##

Talán ebben a világban kudarcra van ítélve minden döntésünk? Akárhogy is döntesz, a jövő talán elveszi mindazt tőled. Megtanulsz szeretni, önzetlennek lenni, és sok sok tapasztalatot gyűjtesz az életben, aztán a jövőben talán egy perc alatt feledésre kényszerít az élet. Jársz a pokolban, és érzed magad a mennyben, akár élhetsz egy álomban, ahol az álmaid a mind valóság, és nem is kívánhatnál szebb életet. Mindenkinek más az élete, de mindannyian éreztük már, sokszor mekkora kudarc az élet, és nehéz meglátni a jót. Ez a gondolatsor onnan eredt, hogy Ilonával 40 percig telefonáltam, és olyan dolgokat mondtunk el egymásnak, amiről jó ha 2 ember tud. Mert megbízunk egymásban, és jó ha van kiben megbízni, és érzed, hogy akármikor lehet számítani a másikra. Egyébként év vége óta nem beszéltünk, nem is tudom miért, de most ez nagyon jólesett. Az az igazság, hogy most egyikőnk élete se túl egyszerű, csak próbálunk felejteni, vagy esetleg megemészteni még ezt-azt, küzdünk, de mégis mosolygunk. És amikor már nem bírjuk, akkor se adjuk fel.
Mostanában pörögnek az események, és egyre nehezebb akadályok gördülnek elém, de már fogalmam sincs, hogy kikerüljem őket, átugorjam, ne is vegyem észre, vagy egyenesen menjek szembe velük. És hol a megoldás kulcsa? Azt látom, hogy 18 évesen elhúzok innen, és talán megszakad a kapcsolatom a családommal. Valószínű, hogy a probléma továbbá is megmarad, mert ahányszor futunk neki, a végén ugyanott kötünk ki, és vitázunk, de nem tudjuk megoldani. Nem tudom mi lesz, de bízok benne, hogy végre már minden egyenesbe jön, és nem kell mindennap görcsölni valami miatt. Ha nem a család akkor ezernyi más oka van, hogy nyugtalan vagyok, és nem érzem magam boldognak.

Egyedül érzem magam, mármint, barátok vannak, nemcsak barátok, hanem lelki társak is egyben, ha kell akármikor segítenek. Viszont már nem is tudom mióta nem mondhattam valakinek szerelemből, hogy szeretlek. Ebben a dologban még mindig ugyanott tartok ahol eddig is. Lehet az én hibám, hogy várok arra, hogy a tökéletes jöjjön, de sokan megmondták már, hogy erre nincs sok esély. Mégis látom, hogy van akinek megközelítőleg minden tökéletes, jó, lehet akad egy-két probléma, mégis leírhatatlan boldognak érzik magukat együtt. Együtt mindenben, akármikor számíthatnak egymásra, de másokon kívül a szeretteiket, és a barátokat se hanyagolják el, és már véglegesnek is tűnik minden. Tulajdonképpen 2 emberről beszélek most, akiket nagyon irigyelek, de nagyon boldog is vagyok, hogy nekik ez így sikerült, mert igen, ez létezik...

Másik probléma, hogy nehezen felejtek, nehezen leszek szerelmes, de ha igen, az elég végzetes számomra. Vagy hiába szeretek valakit ha az nem viszonozza, de irányítani, meg ki tudja? A lényeg, hogy én általában őszintén el szoktam mondani mindent, lesz ami lesz, és nem feltétlenül foglalkozok a következményekkel. Másik meg az, hogy más véleménye nem érdekel, és utálom, ha beleugatnak a dolgaimba, ha én döntök valaki mellett, és úgy érzem, hogy boldog is vagyok vele, akkor ne szidja senki se a döntésem, ezt gyűlölöm.

na ennyit a komolyabb dolgoktól.

Viszont azért sok jó is történik mostanában,  részletezve:
megismertem 2 embert  ( L )
Csigát és bαяbιι- t <3
Csiga msnre vett fel, és már most imádom ;$*-*
bαяbιιt meg vicces volt ahogy megismertem ugyanis, épp oltani jött a fejünket egy közösben, aztán kiderült, hogy mekkora arc (Y):D (L)
Vasárnap meg voltunk Olcsyval a Shrekken westbe*-* (kóólaa;$ meg bömbööllj!! xdxd) kúúrvajónapvolt (L)(L)
Hétfőn meg Kikivel sétálgattam 17be, meg fetrengtünk a susnyásban:D:D meg kell ismételnii :333<3

Különbem Pénteken úgy néz ki cooperation IV. re megyek Dieselbe Bernivel meghát aki még jön :"dd dáárézunk egy nagyot:D:D *-*
Aztán amit kb. legjobban várok az Augusztus 1. amikor megyünk Balatonfürerdre 10 napra csomóan:D:D ahww, remélem h semmi nem jön közbe.

K a t t a h w w & W é é & G e r i i <3

# másvilágok #

A másvilágok kapuját megtaláltam, ez lett az adu ászom,
Ez minden titoknak nyitja, melyről nem beszélni tabu láttam
Ábránd csak a remény az alvilágnak mélyén,
Hol fájdalommal alszol el minden nap végén.
Hol szomorú az ébredés, minden döntésed tévedés,
Itt kudarcra van ítélve minden új megmérettetés,
Bár adnál, de véred kevés, csak gyötrelem, kínszenvedés,
Se álmok, se jövő, felesleges a tervezés.
Mint káoszban a szervezés, vagy a vesztesnek érem,
Tudtam eljön az idő, mikor számít majd véleményem.
Sokan feladták, lemorzsolódtak, gyengébbek nálam.
Soha nem térdelek le, így akkor is kiálltam.
Nem tudtak megtörni, a kiutat megtaláltam.
De tűrtem és nyeltem, a pillanatra vártam.
A paradicsom kulcsa végig ökölben kezemben,
De nem láthattam meg gyűlölettel szememben.

Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Támadtam eleget, de kergettek is.
Voltam csapatban, de egyedül szerettem,
Hogy senki ne dönthessen helyettem.
Jártam a pokolban és voltam a mennyben is,
Volt hol szerettem, és volt hol szerettek is.
A mennyben sírtam, a pokolban nevettem,
Így senki nem ítélkezhet felettem. 

Megfáradva sebekkel tele értem haza, Fejemben hetekig zsongott az utam zaja.
Bántam, hogy elmentem, bántam, hogy elvágytam,
Tudatosult bennem, hogy túl sokat elvártam.
Az idő kente el lassan a hegeket,
Majd elkezdtem felidézni a helyzeteket, helyeket.
Találtam végül összefüggéseket, okokat,
Örültem, hogy megéltem ezeket a dolgokat.
Az itt eltöltött pillanatok kamatoztak tudásként,
Nem veheti el senki, használom előrejutásként.
Becsülöm a fájdalmat, megértem a szánalmat,
Tisztelem a munkát, felismerem az ártalmat.
Múltamból tanulok, a jövőmért változok.
Tudom hol a határ, vereséggel is számolok.
Értem az imákat, meglátom a hibákat,
Szívemből csinálom, így élem a világom.

## bye.

Szünet._Szerkesztés alatt.

Bocsánat, hogy rég írtam, ha mondjuk esetleg_valakit érdekelt volna, hogy mi történik velem...

Nemsokára írok pár postot, de most még szerkesztgetem a témákat, egyebeket.

Majd jelentkezek. legyetekjók ^^.

7vége.

...az meg az én bajom, ha mesében élek és lepkéket kergetek...

###

Igen. Ottvoltam Noise Night Life-on, és életem legszarabb bulija volt. Alapból nem akartam menni, aznap életkedvem nemvolt, inkább csak otthon ültem volna és zenét hallgattam volna, de Gica szerint ilyenkor kell bulizni...Tehát rábeszélt, és minden jó volt addig, amíg nem ütöttem ki magam, a gond nem is azzal volt hogy túl sokat ittam volna, hanem, h egész nap nem ettem, és így elég rossz hatással volt rám a citromos gösser bacardi apple-vel.... és olyan rosszul lettem már buli elején, hogy sajnos Gicáékkal hazamentünk pedig ott már nagyon jól érzetem magam, találkoztunk csomó emberrel is, dehát erről inkább ennyit.  
Persze a hétvégém másról is szólt, de erről nem írok. Szarul voltam, de már jobban vagyok.
Elég annyi, hogy kifejehetetlenüljóvolt.volt.emlékmarad.  ...♥...

Szerdán viszont voltam Livivel fényképezgetni, rengeteget dolgoztunk a helyszínen, és a képek is rohadt jól lettek szerintem, kivéve a fejemet rajtuk^^  Köszi a meghívást, ismét:)

picture post.

Úgy néz ki egyre többen mondják, hogy így jobb :D
Katt rá, hogy nagyban mutassa, mert így elnyújtja -.-