Ígérem.....Neked sose fogok szándékos csalódást okozni. - szeretlekörökké. Dyna.( L )És köszönöm, hogy vagytok nekem Reni és Nikcsi. < 3
Nem megy hogy írjak..
nem is azért mert nem lenne mit írni, hanem csak érzem, hogy az amit ide kívánnék leírni, azt nem oszthatom meg mindenkivel, az nem ide való... és talán senkit sem foglalkoztatna. Vannak emberek akikkel valahogy megszakadt a kapcsolat... persze nem ok nélkül. de már azt se érzem szükségesnek, hogy további kapcsolatot keressek velük - vele. Elmúlt.
Miután elhatároztam, hogy bizonyos dolgok végére pontot teszek, hajt a vágy, hogy... egyetlen egy szó... amivel újra hozzá szólhassak, talán csak hogy egy pillanatra ugyanazt érezhessem amit akkor, és vége legyen, így vagy úgy. De amikor a valóságban találom magam, már egyáltalán nem érzem szükségesnek az előbb említetteket.
Gondolatok össze - vissza, és teljesen összezavarodok. Másnak könnyen megy, hogy leírja ha egy társra van szüksége. Nekem nem. Nem tudom ki lehet az... Lehet még nem is ismerem.. de valahol már ottvan. Ott van Ő aki más lesz mint mások, akiért az életemet is adnám, hogy kimondja szeretlek. Akivel a legapróbb pillanatok is csodálatosak, amit együtt töltötök el, amikor megszűnnek egymás előtt a gátlások, és teljesen a részedként tekintesz rá, aki nélkül élni nem tudnál, aki kiegészít, veled van amikor csak szükséged van rá, aki tudhatja úgy szint rólam is azt, hogy énis mindig mellette leszek, ha baj van, ha nincs.
Mesemesemesemese.-died tunes.-
minden bizonnyal ilyen nem létezik, ebben az életben, - vagy csak nekem nem jútott MÉG vagy talán sose ebből.
Senki se vágja azt a szemembe, hogy én ki merem mondani az érzéseimet, akár a magam módján is, én blogom.. azthiszem.
Nem hiszek már a mesékben, gyerekeknek való, hogy elmerülhessenek ártatlan álomvilágukban a meleg takaró alatt.... Csakhogy eljön a reggel, az álmok szétfoszlanak, a valóság beférkőzik a szemünk elé. Meg kell tanulni látni a valóságot, és akárhogy is akarjuk, nem élhetünk álomvilágban, amíg nem tanuljuk meg irányítani a sorsunkat. Tapasztalatokból lesznek később a helyes döntések, talán így tudunk majd a helyes útra lépni, amikor meglesz minden, a barátok, szerelem, a ház, a gyerekek, karrier, pénz....és a boldogság.
Azt kívánd másnak, amit magadnak is kívánnál... hátpersze: / csakhogy nem olyan könnyű a legellenszenvesebb emberrel is "emberien" bánni. És hiába valónak is látom, mert akárhogy is állok a dolgokhoz, az ő nézőpontjuk akkoris ugyanaz marad, és utálni fog, okkal, vagy ok nélkül, (...) és sose tudnánk egy átlag, egyszerű emberként tekinteni egymásra... Volt okom erről írni. Mit is tehetnék, nem foglalkoztat a téma, csak érthetetlen számomra, hogy ilyen szintű utálattal legyen két- vagy több ember egymással szemben egymás legalapvetőbb ismeretei nélkül...
Elveszteni (?) valakit aki a hétköznapjaid része volt... Aki előtt minden pillanatban magadat tudtad adni... akivel minden átbeszélgetett este különlegessé vált, kiönteni a szívedet, rengeteget együtt nevetni, ígéreteket tenni, őszintének lenni, és érezni a feltétel nélküli szeretet. Meleg érzés a szívedben ha csak rá gondolsz, és sose támadt volna negatív gondolatod ellene. Várni, hogy ismét el mondhasd neki, hogy szeretlek, és elmesélni neki, hogy hogy telt a napod... ó mennyit lehetne erről még írni, - hiszen mindenki tudja milyen egy IGAZ BARÁT. És mekkora fájdalom ha tudod, már semmi se a régi, és kétségbeesetten azt látni, hogy a megoldások sehol sincsenek már, hogy helyre tegyétek a dolgokat. A homályban tapogatózni, azon gondolkozni, hogy legyen-e folytatás, akarod-e vagy sem, megéri-e vagy sem... Hány próbát érne még meg... ha úgy tűnik mindig ugyan az lesz a vége. kár. nagyon nagy kár. veszteség... egy hiányosság a lelkemből, lelki társamnak éreztelek... te is tudod.
Úgynézki, mégis tudtam írni.... és jólesett leírni.
vágyom úgy vágyom...két karodban hamvadni el.. nélküled többé már soha nem ébredni fel...
.
